
Minden mező kitöltése kötelező!
Miért van szükség szabályozásra a DJ-k számára?
A szabályozás elvi kérdéseiDátum: 2009. február 3. 10:03, kedd - Zsíros B. Ödön
Az elmúlt hetekben komoly társadalmi vita alakult ki a lemezlovasokra vonatkozó szabályozás szükségességéről, s a DJ Szövetség - Magyar Lemezlovas Egyesület által generált erős médiajelenlét hatására ma már az illetékes minisztériumokban folyik az egyeztetés a szabályozás gyakorlati megvalósításáról. Bár első impulzusra sokan gondolják bizonyára úgy, hogy a szabályozás ezen a területen "szamárság" (ennél sokkal durvább, alpári, személyeskedő megnyilvánulásokat is láthattunk-hallhattunk, érdekes módon mindig az ellenzők részéről), nagyon tájékozatlan és téves, ugyanakkor magabiztos kijelentéseket olvashattunk arról, hogy "ilyen a világon sehol nincs", és sokan maguk a diszkósok "kérik ki" maguknak, hogy az ő művészi tevékenységüket ne akarja senki szabályozni. Valójában azonban a szakmának, a DJ-knek nagyon is jól felfogott érdeke lenne, hogy szervezett legyen, hogy a megfelelő előírások szerint működjön, éppen azért, hogy akik ezt a tevékenységet végzik, megkapják az őket nagyon is megillető társadalmi ÉS anyagi elismerést. Egy-egy menő sztár-DJ számára lehet, hogy ma teljesen mindegy, hogyan működik a szakma, neki biztosak a helyei - de mi lesz holnap? És mi van azzal a sok-sok száz DJ-vel, aki szerte az országban küzd azért, hogy némi megélhetéshez jusson a zenélésből - sajnos sokszor elképesztően pofátlan gázsikért? De változást elérni, a fent említett anyagi elismerést nem pinceklubokban történő, asztalcsapkodó beszélgetések hatására, nem is öncélú és elvont "művészi" szempontok emlegetésével lehet elérni. A művésziesség magában a DJ-zés, a zenélés gyakorlati megvalósulásában valóban nagyon fontos. De az erkölcsi és anyagi elismerés, a DJ-k széles köre számára a jobb, stabilabb megélhetés kizárólag akkor jöhet létre, ha a lemezlovasság ismét társadalmilag elismert tevékenységgé, rendezett szakmává válik. Ezen dolgozik a DJ Szövetség, közel 500 tagjával egyetemben, és ebben érdemes együttműködnie nem csak a szervezet tagjainak, hanem sok-sok további szakmabelinek is a közös cél, a jobb megélhetés érdekében.
Nyugat-Európa országaiban, az USA-ban, stb. minden típusú munka végzéséhez, a cipésztől és a sajtkereskedőtől kezdve, a takarítón és az újságírón keresztül, az orvosig és a DJ-ig, kötelező valamilyen szakmai szervezetben, szakszervezetben vagy kamarában való tagság. Épp az adott szakmák sikere, presztízse, és - nem utolsósorban! - a szakmát végzők kereseti lehetőségei érdekében történik mindez, hiszen egy államilag elismert, a szakmába belépők számára előírt, de ugyanakkor a szakmát végzők által kötelezően betartott követelményrendszer növeli a végzett munka társadalmi és anyagi értékét, a munkát végzők elismertségét, érvényesülési lehetőségét, s megint nem utolsósorban, jövedelmét is. Ugyanakkor tisztán tartja az adott piacot, biztosítva a hosszú távú sikeres működését mindenki számára, aki az adott területen szeretne érvényesülni, és betartja az előírt normákat.
Az ilyen, kamarai-szakszervezeti típusú szabályozás előnye, hogy önszerveződő módon, maga a szakma dönti el, hogy kik alkalmasak arra, úgy technikailag, mint etikai vonatkozásokban, hogy az adott tevékenységet végezzék; a szakma választott tisztségviselői döntenek a felvételről, ill. az esetleges kizárásról. Eme kétségtelenül szimpatikus, liberális megközelítésnek azonban feltétele, hogy az ilyen típusú szakmai önszerveződésnek egyrészt hagyománya és hitele legyen az adott országban, másrészt tényleges érdekérvényesítő képességgel, illetve szankcionáló képességgel bírjon. Sajnos a magyarországi társadalmi fejlődés sajátosságaiból eredően mindkettőben komoly hiányosságok tapasztalhatók: senki sem bízik az önszerveződésben, a közvélemény folyamatosan részrehajlást, önérdeket feltételez minden olyan esetben, ahol arra felhatalmazott képviselők bármilyen döntést hoznak, s mindig megkérdőjeleződik a pártatlanság, a szakmaiság. Ugyanakkor a civil társadalom még nem rendelkezik azzal a kellő erővel, hogy valóban képes legyen egyrészt az önszabályozásra, másrészt a kellő érdekérvényesítésre.
Ezért bámennyire is üdvözlendő lenne egy kamarai típusú, belső szakmai szabályozás, ennek megvalósulásának sajnos még nem érkezett el a realitása. Ezért működőképesebb inkább az állami jellegű, de természetesen szakmai szempontokat is maximálisan szem előtt tartó szabályozás.
A szabályozás gyakorlati megvalósulásáról, a tényleges követelményekről jelenleg is zajlanak az egyeztetések az illetékes minisztériumok és a szakma képviselői között. Egészen biztos, hogy újra lesz szabályozás, a szakma presztízsének visszaállítása, a DJ-k számára a jobb kereseti lehetőségek megteremtése, és a szakmai-etikai tisztességet betartani nem hajlandók távoltartása érdekében. Ezzel a döntéshozók, a hatóságok is láthatóan messzemenően egyetértenek. A DJ szakma szabályozása nem „szabadságharcos” elvi kérdés, hanem jól felfogott, gyakorlati érdek, szakmai, gazdasági és társadalmi szempontokból egyaránt. Nagyon fontos azonban, hogy reális, hasznos, a szakma és a társadalom érdekeit egyaránt szem előtt tartó követelményrendszer szülessen, elkerülve az öncélú túlszabályozottságot is.
Kattints arra a csillagra, amennyire értékeled a cikket! Köszönjük!






























Kérdéseim a következők :
-Mi van azokkal akik már rendelkeznek OSZK. engedéllyel, megint vizsgázniuk kell? / és pár eltöltött évtizeddel a hátuk mögött a szakmában /
-Akik az új tanfolyamokon oktatnak mikor, hol és kinél vizsgáztak?
Ha már a jogosítványnál tartunk azért mert az enyém 20 éves nem tudok vezetni ?