Keverj magadnak monitor mixet, avagy elstartolt az RSS M48!

Hazánkban a személyi monitorozás (ami alatt a fülmonitorokat és az olyan személyi monitorhangfalakat értjük, mint amilyen pl. a TC Helicon VoiceSolo VSM-300) csak mostanában kezd elterjedni, közben nyugaton már teljesen más szelek fújnak. Az új fogalom, amit meg kell tanulnunk: személyi monitor keverés. A gyűjtőfogalom nem szorul sok magyarázatra, magáért beszél: minden előadó olyan összetételű, hangosságú és hangszínű mixet állít össze magának, amilyet csak akar, amikor csak akarja. Jó-jó, művészi szabadság, meg minden, de nincs egy kicsit túllihegve ez? Nincs..

A legnagyobb gond élő hangosítás során, hogy állandóan változnak a környezeti paraméterek, és így a hangérzet is. Melyek ezek a változók?

• Hőmérséklet: ha beltéri rendezvényről beszélünk, akkor általában a nézőszám növekedésével és a hagyományos színpad világítás használatával egyre melegebb lesz, kültéri eseménynél pedig az este közeledtével  hirtelen lehűl a levegő. A hang terjedésében a hőmérséklet fontos tényező.
• Páratartalom: szintén fontos terjedést befolyásoló tényező, mindkét helyszín típusnál jelentkezhet (beltéren az izzadás és a lélegzet által termelődik, kültéren az esti/hajnali dér a jellemző)
• Fül betompulása: valljuk be, a színpadi monitorozás leggyakrabban megnövekedett hangerővel párosul, holott nem a mennyisége, hanem a minősége kellene, hogy fontos legyen. A nagy hangerőre testünk (fülünk) válaszol, "érzéketlenebbé" válik.  Ezért még feljebb állítjuk a hangerőt. A nagyobb hangerő frekvenciafügést is behoz a képbe (lásd Fletcher-Munson görbék), így a magas hangok egyre inkább "elvesznek",  az arányok felborulnak.
• Alkohol/egyéb szerek: a tudatmódosító szerek használata során fülünk ugyanúgy érzékeli és alakítja át a rezgéseket, de agyunk már másképp dolgozza fel azokat. Leggyakrabban az arányok felborulásához és felső frekvenciahatároláshoz vezet.
• "Zenésztárs-együttható": még a leggyakorlottab zenészek sem képesek állandó hangerőn játszani, és most itt nem a szólók dinamikaváltozására gondolok. Egy-egy virtuóz megnyilvánulás során gyakran fentebb tekeredik a gain azon a gitárkombón, lenyomva marad egy pedál, stb és néha úgy is marad. Ezáltal ezerrel bömböl pl. a gitárhang abból a lábmonitorból, ahonnan lágyabb éneknek kellene szólnia.

Ezen hatások kiegyenlítrésére alkalmaznak külön monitorhang-keverést a színpadok oldalán. A színpad melleti pozíciónak köszönhetően sokkal direktebb a kontaktus technikus és zenész között, így nem kell a FOH (Front of House) állásból nehézkesen kommunikálni. Igen ám, de a monitorkeverő ember sosem azt hallja, amit a zenész a színpadon. Hiába rak be maga mellé ugyanolyan típusú és ugyanannyi monitor ládát, mint ami a színpadon egy-egy előadó előtt található, ha:

• nem ugyanabban az akusztikai környezetben van
• nem hallja a többi monitorládából és side-fill ládákból érkező hangokat (egymásra hatás)
• nem hallja a hangszerek, kombók direkt hangját
• és nem utolsó sorban nem ugyanolyan füle, nem ugyanolyan ízlése van, mint a zenésznek

Vagyis egy jó monitorkeverő embernek nagy tapasztalattal és empatikus (beleérző) képességgel kell rendelkeznie. De a számok közbeni kommunkáció még így sem megoldott a nagy hangerő vagy a helyhez kötöttség miatt, pedig sokszor szükség lenne rá.

Pont ezért elkezdtek elterjedni a személyi monitorkeverő rendszerek (továbbiakban SZMR-ek)...