Animált világ

Az animációs film, mint hangos rajzfilm a 20. század vívmánya. A művész az animációs filmben teljesen kibontakozhat, hiszen általában ő a rendezője, a rajzolója, az animátora és a vágója is a filmnek. A szerzőnek minden képkockát meg kell rendeznie a rajz által, s a film több kockája ad egy-egy jelenetet, azaz a sok-sok rajz lehel bele életet.
Ma már a pusztán szép, látványos vizuális megjelenés a legtöbb esetben kevésnek bizonyul. Az interneten egyre gyakrabban használt multimédiás megjelenítés csodálatos fény- és hanghatásokat eredményez, és lehetőséget nyújt a tökéletes interaktivitásra is. Az animáció csodás kifejező eszköz erre.
Az egymás után kb. 16 képkocka/másodperc vagy ennél nagyobb sebességgel levetített animációs filmbetéteket szívesen használja a reklámszakma és a szórakoztatóipar egyaránt.
Egyre több helyen láthatjuk megjelenni ezeket az alkotásokat. Tökéletesen megállják a helyüket például aláfestésként egy tudományos ismeretterjesztő filmben, vagy önálló játékfilmként egyaránt, de különleges technikai megoldásai révén alkalmas az oktatásban való részvételre, hiszen képes hatásosan bemutatni a tananyagot a diákoknak.
Marcsi meséli, annyira megszerette ezt a világot, hogy szabad idejében elkezdte készíteni saját kis animációs filmjét. Újabb kérdések forrása lett számomra ez a mondat. Így hát ismét faggatni kezdtem, aminek megint sok érdekes információ lett az eredménye. Elővette a „szakirodalmát” és azokból magyarázta a tudnivalókat.

Az animációs film alkotási folyamatában három kategóriát emelhetünk ki:

• képzőművészeti elemek: ezek az elemek statikusak és térbeliek, úgy mint vonal szín.
• filmes elemek: ezek pedig dinamikusak és időbeliek, vagyis forgatás, vágás, hangosítás.
• az első kettő kombinációja, ez kapcsolja őket össze, ez a képzőművészeti kifejezésmódból a kinematográfiába való átmenet.