Válság

A héten átlépte az Euro a bűvös 300 forintos határt. A dollár végképp az egekben, a tavaly évközi alsó árfolyamokhoz képest már 50% fölötti mértékben erősödött fizetőeszközünkhöz képest. De a forint eddig ismeretlen mértékű leértékelődése csak a felszín. Minden szereplőt áremelésre kényszerít (ezen áremelések áttekinthetőbbé tételére hozzuk létre áremelések alrovatunkat), de önmagában még nem okozna igazi nagy bajt.

Csakhogy felmerül a kérdés: ki fogja kifizetni az emelt árakat, amikor már a viszonylag kedvező árfolyamok, évek óta tartott árak mellett is komoly forgalmi visszaesésekről számolt be a kereskedők, imporőrök többsége 2008-ban is? Ráadásul a 2008-as helyzet lassanként álomszerű a piaci szereplők többsége számára. Futottak a projektek, nem csökkent a foglalkoztatottság, picit még emelkedtek is a reálbérek, még nem élt a fél ország a csőd, a munkanélküliség, a teljes összeomlás fenyegetésében.

Szakmánk szinte minden szegmense a luxus kategóriájába tartozik. Szomorú ezt kimondani, de sajnos így van. Az emberek lakhatásra, élelmiszerre, ruházkodásra kénytelenek pénzt költeni, de kultúrára, szórakozásra nem. És ahogy elszegényednek a háztartások, ahogy egyre több a munkanélküli úgy számíthatunk arra, hogy a lakosság szakmánk felé irányuló költése drasztikusan csökken. Ezt megérzik a kulturális intézmények, szórakozóhelyek, telepítők, szolgáltatók, üzletek egyaránt.

A magán-finanszírozású projektek felét-kétharmadát, vagy talán még nagyobb részét felfüggesztették a befektetők, vagy legalábbis felfüggesztették az építkezést. Azon beruházások esetében, amelyek már nem hagyhatók abba, vagy az még a befejezésnél is nagyobb bukással járna, minden elképzelhető költséget lefaragnak. Szinte minden importőr találkozott már ezen okkal magyarázott rendelés-visszamondással, büdzsé (tovább) csökkentéssel, műszaki tartalom rontással.

Az állami, önkormányzati beruházások száma szintén végletesen lecsökkent, a futó projektekből is kivonják a pénzt. A színházak, művelődési intézmények, iskolák önkormányzatok egyre jobban meghúzzák a nadrágszíjat, már csak cinikusan mondhatjuk, hogy a működőképesség határán lavíroznak, mert azt, ami most folyik, már nem nevezhetjük működőképességnek.

Ebben a helyzetben nincsenek a szakmai szereplők könnyű helyzetben. Fokozza a bizonytalanságot a fizetésképtelenségi hullám, amely többek között az építőipart már ma is sújtja, és ennek, illetve az általános körbetartozásnak „köszönhetően” egyre több piaci szereplő kerül a fizetőképtelenség határára.

A marketingkeretek már-már végletes visszafogásával a szolgáltatók komoly bevételektől esnek el: tavaly még milliós rendezvényt igénylő multi idén már megelégszik egy kis kiegészítő technikával egy jobb szórakozóhelyen, amelyet fogyasztásért bérel...