Numark MixMeister Control

Füstös, kis klub, alig lézengenek, egy-két ember táncol, a pultnál iszogatnak inkább. Egy jól öltözött harmincas a pulthoz lép, kér egy „cserkóvadmálnát”, iszogatja és közben a figyelme egy kisebb csoport csajra összpontosul, akik jól láthatóan körülállnak valakit. Üldögél még egy darabig, az itala vészesen fogy, ellenben a kíváncsiságával, ami egyre erősödik, ha a nem látható középpontra gondol, vajon mi is lehet ez, mi lehet ott, ami ennyire érdekes. Erőt vesz magán, elindul a titok felé (látszik rajta hogy semmi kedve, inkább csak a kíváncsisága hajtja). A lányok középpontjában, egy húsz körüli srác, jóképű nagydumás elsőre, vigyorogva meséli a sztorikat. Harmincas főhősünk nem tétovázik, most ő kerül a középpontba (ha már úgyis csajozni jött le) és a közepébe vág.

„Mire ez a nagy népszerűség, ki vagy te itt?”

„Ki lennék, szerinted? Én vagyok itt a DJ.”

„A DJ? Te figyelj már, ha te vagy a DJ, neked nem a pultban kellene állnod, ahelyett hogy itt fűzöd a pultnál a csajokat?”

„Tudod haver, az már elég rég volt, mit álljak én ott, unatkozom, sötét is van, nem férnek fel elegen, ott nem lehet már semmit csinálni. Meg egyébként is Numark MixMeister Control van a pultban érted? Persze feleslegesen magyarázok itt, látszik rajtad, hogy leragadtál a 1210-nél. ”

Főszereplőnk, egy jól irányzott balhorog bevitele után már távozik is, a pillangók elillannak, minden megy tovább, a DJ is lelép, de a buli tovább pörög.