Székely harcosok a színpadon

Az új technika alkalmazásának a jelentős pénzmegtakarítás mellett inspiráló ereje is volt a ruhák létrehozásában résztvevőkre: varrodákra, cipész- és kalapos műhelyekre, a bőrmunkákkal foglalkozókra, a patinázást, kézi festést és applikációs munkákat végzőkre egyaránt. Ötleteikkel, egyedi megoldásaikkal és szép munkájukkal joggal nevezhetjük őket művészeknek. Jól szervezett munka folyt, ahol minden anyag szinte mindenhol szerepelt, és minden szabászati hulladék is beépült ruhába, fejdíszbe, csizmába. Használtunk még egy eljárást, amivel a ruhák vonalait, és rusztikusságát fokoztuk. Egy kiemelt textil kontúrt, amely minden műhely esetében másként alakult ki. Minden alkotó megtalálta a maga ötletességével a saját textil kezelését. Ez az alkotó légkör nagyon jó hangulatot is teremtett egyben.

Még egy tanulság: azok a díszítő anyagok, amelyek az egyes ipari anyagok köré épülnek, és különleges eljárásokkal az alapanyaggal szerves egységgé válnak, egy másik előadás jelmezeinél ugyanazzal az alapanyaggal egész más világot teremtenek meg, jóllehet a felhasznált anyagok ugyanazok. A végeredmény: az eltérő, de mégis meggyőző hatás megerősített abban a kutató munkámban, amellyel az ősi magyar és kárpát-medencei népek ruházatának a keleti népek ruházatával való azonosságait és eltéréseit, valamint ennek különböző színpadi alkalmazhatóságát igyekszem minél részletesebben feltárni aszerint, hogy opera, prózai-, vagy táncos előadás jelmezeinek megalkotása a cél.

Mindez természetesen csak egy szerény része annak az alkotó folyamatnak, amely végén létrejön az előadás. Ez az operában a dolog természetéből eredően két síkon folyik: zene és látvány két nagy alkotó közösség munkája (az énekesek természetesen mindkettőbe beletartoznak). A látvány tekintetében Nagy Viktor rendező arra törekedett, hogy a mű vészterhes, reménytelen hangulatát a színek is érzékeltessék. Ő a látványt fekete-fehérben képzelte el, amit úgy ért el, hogy a szereplőket az előadás legnagyobb részében hátulról világítja meg, a nézőtéri reflektorok többnyire csak arcokat mutatnak. Csupán az opera fináléjában, amikor megtörik az átok, akkor ragyognak fel a fények, akkor mutatkoznak meg a főszereplők és a nagyszámú tömeg jelmezei – páncélok, a főrangúak súlyos, díszes palástjai, a nők kaftánjai, a különböző fejdíszek sokasága – a maguk sokszínűségében és pompájában.

Rátkai Erzsébet
jelmeztervező