Áremelések, de meddig és miért?

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy véglegesen elszáll a forint, hiszen, amikor átléptük a bűvösnek tartott 300-as határt, azt mondták az „okosok”, hogy ez lélektani volt, innen kezdve a 330-350, sőt akár a 400 forint per eurós kurzus sem elképzelhetetlen.

Ehhez képest immáron napok óta 290 körül ingadozik az euro, és 220 225 között a dollár, ami persze nem valami fényes ahhoz képest, hogy 2008 nyarán 230 körüli euro és 145 körüli dollár árfolyamokkal is nyerészkedhettünk, de feltétlenül jobb, mint amire számítani lehetett a pár héttel ezelőtti jósolgatások alapján.

Minimális számolási képesség kell hozzá, hogy belássuk, a jelenlegi árfolyam az euro esetében kb. 20%-kal, a dollár esetében 55%-kal magasabb a tavalyi minimumoknál. Persze ez nem jelent ilyen mértékű áremelés-kényszert, hiszen nincs olyan importőr az országban, aki komolyan gondolta volna egy pillanatig is, hogy érdemes 145, vagy akár 150 forintos dollárral árlistát kalkulálni, és – legyünk őszinték – eurós árlista sem készült 250 forintos keresztárfolyam alatt. De ha vesszük a 250, megszokott eurós szintet és 170-180 körüli dollárt, akkor is bizony 13–15%-os eurós és 25-30%-os dollár árfolyam emelkedést tapasztalhatunk.

Ennek tükrében nem csodálkozhatunk azon, hogy az importőrök sorban jelentik be az áremeléseket, bár ennek ellenében hat, hogy mindenki nagyon jól tudja: vásárlóerő emelt árak nélkül sem nagyon van – szóval lehet emelgetni, ha nincs, aki megfizesse a kínálgatott portékát.

Ráadásul a nagyon hirtelen árfolyamváltozások is elbizonytalanítják az importőröket. Van, aki reménykedik abban, hogy csak átmeneti az értéktelen forint, van aki fél, hogy a versenytársakhoz képest „túlemeli” magát, így a piac az árfolyamváltozásokhoz képest viszonylag szolidabb mértékben emelkedő árakat mutat.

A piaci körkép azt mutatja, hogy a legtöbb cég emelt már árat, van, amelyik kétszer is. Vannak piaci szereplők, amelyek nem a listaárak módosításával, hanem árfolyam-felár bevezetésével érvényesítik a magasabb beszerzési költségeket.

Más részről vannak még változatlan árak a piacon. Ennek két oka lehet. Vagy óriási ráhagyással kalkulált eddig az importőr, vagy már beérkezett raktárkészletek teszik lehetővé a korábbi árfolyamokon kalkulált árak – átmeneti – fenntartását. Persze vannak további – inkább elvi – lehetőségek is. A kialakult helyzetre való tekintettel a külföldi beszállítók adhatnak extra kedvezményeket az importőröknek, de ez inkább akkor lenne hihető, ha a problémák megállnának az országhatárokon, vagy esetleg a régió határainál. De erről most szó sincs. Mind a távol-keleti, mind az európai, amerikai gyártók komoly bajban vannak, a recesszió mindenhol érezteti hatását, nálunk sokkal komolyabb piacok omlottak össze. Például Spanyolországról tudható, hogy szinte teljesen megszűnt a piac, az itthoninál is jóval nagyobb a kereslet visszaesése. Így viszont a beszállítók sem tudnak enyhíteni a gondokon, marad az árfolyamveszteségek áthárítási kényszere.

A jelenlegi kínálati árak elemzése alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha a forint nem erősödik vissza legalább az euróval szemben a 270 körüli, a dollárral szemben pedig a 200 forint körüli szintre, akkor a jelenlegi – sok esetben már emelt árakat – sem fogják tudni tartani az importőrök. Az ok egyszerű: a korábbi éveknél kisebb forgalom mellett a jelenlegi árak kétszámjegyű százalékos árrés-visszaesést jelentenek. Ezt pedig szinte senki sem engedheti meg magának.

Mit tehet, aki vásárolni akar? Érdemes várni? vagy itt lenne az ideje vásárolni?

Akinek van vásárlási szándéka, és van is miből, annak csak azt javasolhatjuk, hogy ne várjon a beszerzéssel. Akár már a nyári szezonra is érdemes előre gondolni, nagyon sok pénzt spórolhatunk meg, ha most még felvásároljuk a piacról azokat a termékeket, amelyeket korábbi, sokkal kedvezőbb árfolyamon hoztak be az importőrök. Persze, tévedünk, ha a forint hirtelen erősödni kezd, de minden ellenkező esetben hasznosnak fog bizonyulni a tanács.

Most még lehet alkudozni is a még tavalyról maradt készletek árából, a nehéz helyzetre való tekintettel egyébként is engedékenyebbek a kereskedők, kp-s fizetés vagy azonnali (előre) utalás esetén pedig kiváló üzleteket köthetünk.

Fazekas Tamás