
Minden mező kitöltése kötelező!
A Cesky Krumlov-i barokk színház
A színház történeteDátum: 2009. február 16. 19:20, hétfő - nachteule
Főszerkesztőnk évekkel ezelőtt egy kirándulása alkalmával talált rá erre a kulturális gyöngyszemre. Jelentéktelennek tűnő épületben, a várkastély tőszomszédságában egy viadukttal összekötve... Akik sokat utaznak Európában, lehet hogy már százszor is elmentek mellette, hiszen a Bécs-Linz autópálya alig pár tíz kilométerre húzódik Bohémia alatt, Dél-Csehországban.
Írásos emlékek szólnak arról, hogy 1613-ban működött a krumlov-i jezsuita egyetem udvarán egy fából készült színház mozgatható díszlettel. A 17. század közepéig egyre nőtt a várban lakók között a világi színház iránti érdeklődés, és 1675-ben már volt egy fix díszletű színház a krumlovi vár Szarvas Termében. 1680-tól 1682-ig épült fel az ötödik udvarban a különálló színházépület Johann Christian von Eggenberg herceg utasítására, aki maga is szerette és pártfogolta a művészeteket.
1765–1766-ban az egész épületet felújították. Több mint 20 évvel később, a barokk színház csodálatos világa magával ragadta a közönséget a perspektívával, világítással, optikával és mozgásokkal létrehozott illúzióval, színpadra állított francia és olasz vígoperákkal, német drámákkal, ókori mitológiai pantomimekkel és balettekkel. Fantáziájának segítségével a néző is részt vett a színházi élmény kiteljesítésében. A színpadon több jelenetet adtak elő egyszerre, a korlátozott technikai lehetőségek miatt részben varázslatos félhomályban és sejtelmes távoli látványelemekkel. Ezért a néző csak bizonytalan körvonalakat, kis tükröknek és a jelmezek arany hímzéseinek tükröződéseit, a remegő gyertyafényt látta, a többit csak sejthette.
A színházi személyzet örökösei között összegyűjtöttek szövegkönyveket, kéziratokat, jelmezmintákat, színpadi kellékeket, ezek legtöbbje zenei anyag. A színház zenei gyűjteménye több ezer darabot számlál, magába foglalva olyan zeneszerzők műveinek százait, mint Carlo Francesco Pollaroli, Paolo Magni, Christoph Willibald Gluck, Antoine d’Auvergne, André Francois Philidor-Danican, Johann Adolph Hasse, Domenico Fischietti, Niccolo Piccini, Giuseppe Scarlatti, Antonio Sachinni, Florian Leopold Gassmann, Giuseppe Sarti, Giovanni Paisiello, Antonio Salieri, Vojtéch Jírovec, Pavel Vranicky és még sokan mások. 1897-ben tűz- és egyéb biztonsági okok miatt lezárták a színházat. A 20. században színházi produkciókra 1903-ban, 1906-ban, majd a Dél-Csehországi Színházi Fesztivál keretein belül 1958-tól 1966-ig használták. A színházat 1966-ban bezárták a nyilvánosság előtt, a felújítási munkák a mai napig folynak.
Kattints arra a csillagra, amennyire értékeled a cikket! Köszönjük!

























































