Az utcai színház

A szabadtéri játék gyökerei
A középkori népi vagy vallásos drámák színrevitelében gyakran a falvak apraja-nagyja, egy-egy város megannyi iparosa, kereskedője, tisztségviselője részt vett, s az előadások a templomtéren, szabad ég alatt, ideiglenes színpadokon zajlottak. A híres oberaamergaui Passiójáték, amelyet tízévente rendeznek meg a kis felső-bajorországi faluban, e hagyományok továbbélésének ritka példája. A XVI. századi olasz városokban az utcai előadásokat hivatásos színjátszó csoportok, leginkább commedia dell’arte-társulatok tartották. Maszkos figuráik és rögtönzött párbeszédeik nagy hatással voltak az európai színjátszásra.
Ahogy teltek a századok, a színjátszás „jólneveltebb” lett, és kevésbé kereste az utca emberének kegyeit. Szerencsére a régebbi hagyomány sem tűnt el, s a bábosok, szemfényvesztők, bohócok és társaik továbbra is tömegeket mulattattak a kőszínházak falain kívül. Az 1950-es évek végén aztán megváltozott a helyzet. Az új fejleményekre sokan a híres edinburghi Nyári Fesztiválok idején figyeltek fel. Ez a művészetek minden ágát egybefogó eseménysorozat az egész világról vonzza az érdeklődőket. Idetódul sok, viszonylag ismeretlen előadó és társulat is, hogy templomokban, kocsmákban és klubokban vagy a város utcáin, terein mutatkozzék be a publikumnak. Minthogy ezek a vidám, színes darabok, zenei és kabaréprodukciók nem a hivatalos program részei, összefoglalóan „the Fringe”-nek, azaz „perem”-előadásoknak nevezik őket. Manapság már elválaszthatatlanok a hagyományos fesztiválprogramtól.

Avantgard színházak
A „peremszínház” a szokásos színházi idényben is egyre népszerűbbé vált. Kiváltképp Londonban volt így, ahol használaton kívüli raktárházakat és más üres épületeket bocsátottak a társulatok rendelkezésére. Számos vállalkozó szellemű, színházpárti pubtulajdonos ebédidőben, de néha vacsoraidőben is színielőadásokkal szórakoztatta vendégeit.
Amerikában a „peremszínház” hatvanas évekbeli megfelelője az „off-off-Broadway” volt. Azokat az avantgard csoportokat nevezték így, amelyek nemcsak a Broadway közönségcsábító színházi stílusával, hanem még a drámairodalom hagyományos formáival is szakítottak. Az írott bárbeszédeket rögtönzések, nyögések, sikolyok helyettesítették. Ennek az irányzatnak a politikai változata volt az utcaszínház vagy „gerillaszínház”. Az ilyen színjátszásból ad ízelítőt például a vietnámi háború idején játszódó Hair című film.
Az 1970-es években számos új, lelkes társulat tűnt fel a Perem színpadain: előadásaik témája például a nők, a fekete bőrűek és a homoszexuálisok jogaiért folytatott harc volt.

Közösségi színházak
A vállalkozó szellemű együttesek megpróbálkoztak azzal, hogy politikai-társadalmi eszményeiket az új, eladdig színházba nem járó közönség elé terjesszék, s hogy rábírják a nézőket: ne csak bámulják az előadást, hanem vegyenek is részt benne. Az ilyesféle „közösségi színház” eseményeire utcákon, iskolákban, parkokban, játszótereken, lakótelepek házai között került sor. Ahol megállt a társulat, minden rábeszélhető családot bevont az ötletes és mulatságos színi produkciókba, amelyeknek sok eszköze azóta általánosan elterjedt ebben a műfajban.
Az effajta előadások legnépszerűbb részei közé tartoztak általában a pompás kocsis és gyalogos felvonulások. Gyakran alkalmaztak meghökkentő bábokat és aprólékosan kidolgozott szobrokat, amelyek aztán a nap leszálltakor lángra lobbantak, dicsérvén a pirotechnikusok tudását.

Alternatív színház
A fő irányzatoktól eltérő stílusú csoportokat alternatív színházaknak nevezik.
A hatvanas-hetvenes években az alternatív színház sikert sikerre halmozott. Az oly sok nosztalgiával emlegetett hatvanas évek fiatal közönsége szívesen látott mindent, ami szakított a hagyománnyal, és örömmel fogadta a kísérletezést, az állam pedig számos országban szívesen költött a kultúrára, bőkezűen támogatta az ígéretes társulatokat.
Az 1980-as évek visszafogott és konzervatív hangulatában megváltozott a helyzet. Az alapítványokra nyomás nehezedett, hogy a hagyományosabb irányzatokat támogassák, az alternatív társulatok pedig csak sóvárogtak a közpénzek után. Ám az alternatív színház meghatározó hatással volt a közízlésre, és a színház világának mindig is fontos, eleven, újdonságokat hozó része marad.

Fotók: Spectrum Colour Library