
Minden mező kitöltése kötelező!
Vangelis – az elektronikus zene királya
Aphrodite’s ChildDátum: 2009. március 6. 10:13, péntek - nachteule
Zárkózott és némileg nomád életmódot folytat, szinte csak élő fellépései alkalmával lép a nyilvánosság elé, a média képviselőivel ritkán kommunikál, kifejezetten utálja, ha fotózzák, szerinte „ellopják” a képmását. De aki meghallgatja azt a páratlan zenei gyűjteményt, amelyet ez idáig létrehozott, elégedetten állapíthatja meg, hogy zenéje mindennél többet mond. „Nem tudom, mit fogok legközelebb csinálni. Soha életemben nem készítettem terveket. Valami majd csak történik”.
CSODAGYEREK
Vangelis, a Londonban élő görög származású zeneszerző és szintetizátor művész, számos emlékezetes dallamot alkotott, ezek közül Magyarországon az a legismertebb, amelyiket a Hét című tévéműsor szerkesztői választottak főcímzenéül. A rendszerváltás utáni sikerei közül – elöljáróban – csupán a Tűzszekerek, és A Paradicsom meghódítása filmzenéket említem, melyekért tucatnyi zenei Grammy díjat gyűjtött be.
Evangelos Odyssey Papathanasiou, ismertebb nevén Vangelis 1943. március 29-én született a görögországi Valosban. Afféle csodagyerekként tartották számon, már egészen zsenge korában megcsillant kivételes zongora tehetsége. 1962-ben gimnáziumi osztálytársaival megalapította a Formyx nevű zenekart, majd Demis Roussos énekessel és Lucas Sideras dobossal létrehozta az Aphrodite’s Child együttest. A trió a hatvanas évek végén úgy döntött, hogy Párizsba teszi át székhelyét (elhatározásukat azzal indokolták, hogy a puccs után szabadulni akartak a megszálló görög tábornokok elnyomó rendszeréből).
A kor egyik leghíresebb producere Pierre Sherre felfigyelt rájuk, és a Philips kiadóhoz szerződtette a csapatot. 1968-ban a trió egész Európában hatalmas sikert aratott az It’s Five O’ Clock és a Rain and Tears című lassú tempójú sikerszámokkal, az 1970-ben kiadott 666 című dupla LP még a beatzene hazájában, Angliában is bearanyozódott.
1972-re az együttes felbomlott. Demis Roussos szólóénekesként igen komoly sikert ért el, napjainkig közel harminc lemeze jelent meg, ez idáig 7 görög és 2 amerikai zenei Grammy díjat kapott. Lucas Sideras számtalan jam-session és stúdió korongon dobolt az eltelt évtizedekben. Az Aphrodite’s Child szétválásában jelentős szerepe volt, hogy a trió sztárja, a zeneszerző billentyűs hangszeres a zenekartól független, komoly megbízásokat kapott.
NEMO
Vangelis megírta a francia televíziós sorozat, a L’ Apocalypte Des Animax zenéjét, és a szétválás évében, 1972-ben kiadta első szólólemezét, Fait Que Reve Soit Plus Lonque Que le Nuit címmel (ami körülbelül annyit jelent: Álmaid tartsanak tovább, mint az éj). Franciaországtól a párizsi Olympia színpadán egy élő koncerttel búcsúzott, itt mutatta be második, Earth című lemezét. 1974-ben Angliába költözött, London West End negyedében kifejezetten szintetizátoros zenélés számára kialakított stúdiót építetett, melyet Nemo-nak nevezett el. Első lemeze két évvel később jelet meg, már az RCA Records gondozásában. A Heaven and Hell két teljes hónapra kibérelte az Egyesült Királyság pop sikerlistáját. Ez a lemez jelentette a kor legjelentősebb progresszív rockbandájának, a Yes énekesével, Jon Andersonnal kialakuló sikeres együttműködés kezdetét. Hiteles forrás szerint egyszer az is komoly megfontolás tárgyát képezte, hogy Vangelis lesz a Yes-ben Rick Wakeman utóda, a billentyűs hangszereken. Anderson és Vangelis közösen írta meg a So Long, So Clear című dalt, mely hallható volt, a Haven and Hell nagylemezen, melyen egyébkén Anderson vendégénekesként is közreműködött. Vangelis következő szólólemeze az Albedo 0.39 volt, mely 1976-tól feljutott az angol és amerikai Top 10-be. Paul McCartney szerint ez a korong valóságos zenei történelmet írt az elektronikus popzene történetében. A cím egyébként a bolygók fényvisszaverő képességének a csillagászatban használt mértékegységéből származik. Ezen a lemezen hallható az Alpha és a Pulstar című dalok, melyek hónapokig vezették a francia sikerlistákat.
BILLENTYŰS ARZENÁL
1977-től a punk-rock stílus előretörésével ideiglenesen elvesztette brit rajongótáborának egy részét, így következő lemezét a Spiral-t, Párizsban vette fel, de nem került fel a slágerlistákra, jóllehet, ezen a korongon látott napvilágot a The Unknown Man című igen kellemes hangvételű opusz. Az egy évvel később Beaubourg album sem volt sikeresebb, a korong megjelenése után Vangelis átigazolt a Polydor Records kiadóhoz, ahol a China című lemez nem várt sikert hozott, mindössze egy hónap alatt arannyá vált Angliában, Amerikában, Kanadában és több ázsiai országban. Az akusztikus és az elektronikus hangszerek igényes ötvözetét dolgozta egybe, amit azt a Himalája című szerzemény kiválóan illusztrál. Az ugyanebben az évben kiadott Jon Anderson and Vangelis duó Short Stories című LP négy hónapig uralta az Egyesült Királyság Hit Top listáit, sőt az amerikai Rolling Stone Magazin beválasztotta minden idők legjobb 100 rocklemez válogatása közé. A lemez sikerdala az I Hear You Now az év végi szavazásokon az „Év legjobb Kislemeze” díjat kapta. Két év szünet következett, ugyanis Vangelis London egyik külvárosában megvásárolt egy egykori anglikán leánygimnáziumot, ahol gigantikus stúdiót rendezett be, többek között negyven különféle szintetizátorral és billentyűs hangszerrel. Tucatnyi többsebességes videómagnót is beszerzett, ugyanis ezeken nézi meg azokat a filmeket, melyekhez felkérik, hogy zenét szerezzen.
Kattints arra a csillagra, amennyire értékeled a cikket! Köszönjük!

















































