312 az euro, 250 a dollár

Akkor 290-re korrigált vissza az euró a 300-as határ első áttörése után, és a 230-as amerikai dollártól borsózott a hátunk. Most már a 300 körüli eurónak is örülnénk, de már késő. A 310-es határ is elszállt tegnap, és ez azt jelenti, hogy a pár héttel ezelőtt kalkulált árak megint kezdenek szűkek lenni.

Akkor még arról beszélhettünk, hogy vannak még változatlan árak a piacon. Ez ma már legfeljebb elfekvő készletekre igaz, azóta szinte mindenki követte a Pioneer áremelését. (Azért hozom fel a Pioneert, mert amikor a Pioneer áremelés cikk felkerült, még nem is sejtettük, hogy esélyünk sem lesz az áremelkedések rovatban  a márkák emeléseit követni, olyan temóban fogják követni egymást, így tulajdonképpen elnézést is kérhetünk a képviselettől, hogy pont az ő termékükről szól a cikk - szólhatna bármi másról is...)

Tehát az első nagy áremelési hullám már végigsöpört a piacon, de sajnos – úgy tűnik, ez egyáltalán nem az utolsó volt. Döntéshozóként jómagam is tisztában vagyok azzal a dilemmával, ami ebben a helyzetben minden áremelésnél felmerül: egyik részről, milyen mértékű emelést fogad el a piac, másik részről mennyit bukik az importőr az alul-kalkulált árfolyamokon?

Mivel piacról már alig-alig beszélhetünk, tűrőképességről meg már pláne nem, így marad az árak nyomott szinten tartása, illetve az esetleges árfolyam-tartalékok szűkítése, vagy egyszerű elhagyása. Így, nyugodtan leszögezhetjük (és ugyenez jön ki, ha megnézzük az importőrök „emelt árait”), hogy senki sem készült fel 310-320-es vagy még magasabb euró árfolyamokra, a 250 fölötti dollárról nem is beszélve.

Így, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha tartósan ilyen árfolyamok maradnak, akkor nem a most közzétett listaárak maradnak hosszú távon érvényben!

És hogy mi lesz akkor, ha tovább folytatódik szeretett forintunk vesszőfutása?

Erről, egyelőre, inkább még ne is beszéljünk...

Fazekas Tamás