Fényvezérlő fejlesztés - 2. rész

Megvalósítás – Szoftver

A szoftver fejlesztése még az első nyák verzió megérkezése előtt elkezdődött. A program tervezése, dokumentáció készítése rengeteg időbe került, ugyanakkor gazdasági szempontból a kiadás oldalon álló egyre magasabb összeggel szemben a bevételi oldalon csak az első majdan eladott termék árából jelenik meg valami. És ezek a költségek a fejlesztés előre haladtával napról-napra csak híztak.

A hardveres egységek felélesztése a prototípus áramkör megérkezése, és beültetése után kezdődhetett. Kommunikáció építése a két mikrovezérlő között, DMX adás, potméterek, kapcsolók beolvasása, LED-ek kiírása, kijelző felélesztése.

Az akkori mikrovezérlő technika azt jelentette, hogy az éppen kipróbálni kívánt programrészt egy égető eszköz segítségével egy „ablakos” mikrovezérlőbe töltöttük azt a nyákba dugva kipróbálhattuk, hogy működik-e. Majd általában nem működött, beraktuk egy törlő berendezésbe, melyben egy UV fényt kibocsátó fényforrás segítségével a mikrovezérlő tokozásán kialakított ablakon keresztül törlődött a memóriája. Ez után a kb. 15 perces folyamat után lett újra beégethető, addigra kész volt a következő kipróbálásra váró kódrész. Időközben beszerzésre került egy emulátor, mellyel már valós időben történhetett a programok soronkénti tesztelése.

A munka egyik legnagyobb szelete a kijelző volt. Előtte nem is volt kijelzős készülékkel tapasztalatunk, és munka közben úgy éreztem, hogy a kijelzővel foglalkozó részek fejlesztése közel annyi munkát jelent, mind az összes többi együttvéve. Ma már, sok éves tapasztalattal, és sokféle kijelzős termék fejlesztése után határozottan állíthatom, hogy minden kijelzővel rendelkező készülékben a fejlesztési idő 50%-a a kijelzőre megy el. Nem elég megcsinálni mondjuk egy potméter értékének a lekérdezését, és azt kiírni a dmx vonalon – ez a tulajdonképpeni feladat –, hanem ezután mindezt a kijelzőn is meg kell jeleníteni.
Nem kevés kihívást okozott a menürendszer kitalálása, és a menüpontok logikai sorrendbe helyezése sem. Egy része jól sikerült, és a mai készülékeinkbe is megtalálható módon jelenik meg, míg másokat már teljesen átalakítottuk.

Akkoriban általában minden DMX-es vevő berendezésen dipkapcsoló segítségével lehetett beállítani a vételi címet, nem kevés embernek okozva ezzel fejfájást, hiszen a kettes számrendszer ismerete nem feltétlenül volt mindenki számára adott. A kijelző adottságait kihasználva olyan karaktereket tudtunk megjeleníteni, amelyek imitálták egy kapcsoló állapotát, és a kijelzőn közérthető számmal beállítható volt a vezérelt lámpa címe, addig leolvasható volt az ennek megfelelő dipkapcsoló állás is. A későbbi felhasználók visszajelzéseiből következtethettünk arra, hogy ez egy nagyon fontos dolog a vezérlőben.
A szoftverfejlesztés gerincét ebben az esetben a kódolás töltötte ki. Hosszú hónapok teltek le, amit a billentyűzet fölé görnyedve töltöttünk el. A szoftver egyre összetettebb, komplikáltabb lett. Ezt tetézte az is, hogy a fejlesztés közben is jött sok ötlet, szükséges módosítás. Az iskolában tanított „tervezés–dokumentálás–kódolás–tesztelés” folyamata csak elvi síkon valósulhat meg. A gyakorlatban ezek a dolgok teljesen összekeverednek, főként az erőforrások korlátai miatt. Egy szép napon elérkeztünk oda, hogy bár még nem voltunk kész, de a mikrovezérlő memóriája betelt. Korábban megírt részeket kellett tömöríteni, kevésbé fontos részeket elhagyni. A tömörítés magában hordozta a nehezebb kódérthetőséget, és plusz hibajelenségként jelent meg.

A fejlesztés közben több visszatérő látogatónk volt, akiket érdekelt a vezérlőpult. Ez első darab eladásra került, amikor még nem éreztük készek a terméket. Egy kis diszkóban kezdte el a működését, hat darab Showmoon nevű magyar fejlesztésű (SHOW 99') fényberendezés vezérlésével. Volt szerencsém személyesen üzembe helyezni. Néhány évvel később visszakerült hozzánk egy karbantartásra, de tudomásunk szerint a mai napig üzemel.

Továbbfejlesztés

Az első széria 10 darabos mennyiség legyártása volt. Ebből a verzióból nem is készült több, mert közben megjelent a Microchip cégnek egy nagyobb – kétszer akkora kapacitású – mikrovezérlője, ez volt a PIC17C756. Nagyobb volt a lábszáma, gyorsabb volt elődjénél, így a lehetőségeink ismét megnövekedtek. Hatékonyabb utasításkészlete volt, ebben már található 8x8 bites szorzás egy óracikluson belül. Ez jelentősen megkönnyítette az akkorra elterjedő 16 bites fejmozgással rendelkező lámpák kezelését.

A megjelenést követően Magyarországon gyorsan elterjedt a pult, és néhány hónappal később nemzetközi érdeklődést is kiváltott. Ez nem sokkal később megrendelésekben is jelentkezett, egy németországi cég a frankfurti kiállítás alkalmával megtekintette, majd nem sokkal később elküldte első megrendelését. Csodálkozásunkra semmilyen módosítási kérelmük nem volt – az előlapi szitán megjelenő logón, és megváltozott néven kívül –. Elégedettségük jelzésére újabb megrendelések érkeztek.

Mára több ezer CEREBELLUM vezérlő működik Európa szerte, természetesen időközben többször továbbfejlesztett változatok jelentek meg.

Minderre nagyon büszkék vagyunk, és reméljük, hogy lehetőségünk lesz a továbbiakban is ezzel a munkával foglalkozni, amennyiben ezt gazdasági, és egyéb körülmények ezt lehetővé teszik.

Ha ön jelenleg használója, vagy ismerője ennek a terméknek, örömmel várjuk tapasztalatait, visszajelzéseit, kritikáit ezen, vagy más fórumon keresztül.

A DEZELECTRIC csapata