Veszteségmentes tömörítés mp3 támogatással

Emlékszem még, amikor az ősidőkben egy 486DX2 gépen egy 3,5 perces szám kódolása közel másfél órát tartott. De még úgy is megérte, hiszen az akkori modemes sebességek (a háztömb királyának tartották azt, aki 28.8-as modemmel rendelkezett), és MATÁV-os percdíjak mellett nem volt alternatíva. Idővel a net gyorsult, a díjazás is kedvezőbb lett, az mp3 pedig egyeduralkodóvá vált. Egy dolog volt csak a szűk keresztmetszet (a hangminőségen kívül): a háttértárak mérete. Hamar meg lehett tölteni komplett merevlemezeket csak zenével, a mobil zenehallgató eszközök szilárdtest (flash) memóriája pedig 32-64 MB-os magasságokban leledzett, így szinte egy album sem fért fel rá teljes terjedelmében.

Vagyis a fájlok mérete ismét előtérbe került, csak most nem a letöltési idők, hanem a tárhelyek mérete miatt. Így egyre több alternatíva kezdett el megjelenni a piacon, igen nagy gyártók is üzletet láttak a dologban: wmv, ogg, aac, aacplus, stb. De igazán egyik sem lett nagy áttörés, hiszen addigra már igen nagy hardveres (chip szintű dekódolással bíró) támogatottságot élvezett az mp3, és a kompatibilitás nagy úr. Senki sem akarta (ráadásul újabb veszteségek árán) újrakódolni már „beszerzett” zenéit.