A tradicionális blues-rock nagykövetei: ZZ Top

B. B. King nyomán
Az 1969-es esztendő nagyon fontos év a klasszikus rockzene immáron öt évtizedes történetében. Akkor jelent meg Jimi Hendrix korszakformáló  nagylemeze, az Electric Ladyland, akkor robbant be a Led Zeppelin, elhunyt a Rolling Stones filozófusa Brian Jones, a Beatles minden HIT-listán vezetett a Yellow Submarine című korongjával, augusztusban megrendezték minden idők legjelentősebb rock fesztiválját Woodstockban. No, és Amerikában megalakult a ZZ Top nevű trió.
A zenekart alapító Billy Gibbons gitáros-énekes a hatvanas évek végén a Moving Sidewalks elnevezésű formációban játszott, de nagyon nem tetszett neki a fúvósokkal tarkított funky zene. 1969 februárjában a gitárkirály Jimi Hendrix előzenekaraként léptek fel, Hendrix varázslatos játéka valósággal ledöbbentette Gibbonst: „A Fekete Dylan” (Jimi Hendrix amerikai beceneve)  olyan új dimenziókba emelte a gitárt, mely nyomán egy egész nemzedék elsőszámú kedvence lett. Kiválása után a texasi Houstonban ismerkedett meg a basszusgitáros Dusty Hill-lel és a dobos Frank Bearddal. Hill pincéjében jammolgattak, a közös nevező a blues volt. A tradicionális country blues és New Orleans-zenéhez fehér hard rockot vegyítve hozták létre saját energikus muzsikájukat. A zenekar elnevezéséről Gibbons egy interjúban így nyilatozott: „A ZZ Top névvel azt akartuk, hogy egy öreg blues muzsikus nevére emlékeztessen. Egész konkrétan B. B. King neve lebegett a szemünk előtt.”

Texasi népviseletben
A bemutatkozó korong 1971 februárjában jelent meg, a lazán csak elsőnek nevezett, First Album még csak helyi érdeklődést keltett, de a következő évben kiadott Rio Grande Mud már fokozódó népszerűséget sejtetett. Az 1973-as Tres Hombres korong két hónap alatt bearanyozódott, a lemezről a La Grange frenetikus blues-rock sláger lett. Ezt a dalt több tucat blues, ill. rockcsapat dolgozta fel, tűzte műsorára az eltelt évtizedekben. Az év végi szavazásokon az aranylemez után járó díjakat maga a blueskirály, a mintakép B. B. King adta át a trió tagjainak.
A ZZ Top sikerében mindig is fontos szerepet kapott az erőteljes színpadi munka, amivel a már korábban befutott előadók is nehezen vetekedhettek. A két gitáros, Gibbons és Hill valóságos színpadi koreográfiát dolgozott ki, hajszálpontosan egyszerre mozogtak, közben – természetesen egyszerre – forgolódtak, vagy éppen lefeküdtek a színpad deszkáira. Az elnyújtott gitárszólókkal valósággal sokkolták a közönséget. A dobos – az egykori birkózó edző – Frank Beard sem maradt ki a show-ból. Dupla lábgépes dobszerkóját sárgára vagy lilára festette, amelynek minden egyes dobja női fenékre hasonlított. A hetvenes évek közepére alakult ki az igazi ZZ Top dizájn: a szakáll. A gitárosok, Gibbons és Dusty Hill közel fél méteres szakállt növesztettek, amely az évek során valóságos védjegyévé vált a csapatnak. Vigyáznak is rá rendesen, két fodrász szinte együtt él a zenekarral, az ő feladatuk, hogy ápolják a szakállakat. Még a turnékra is elkísérik a zenészeket, hatalmas kofferban viszik magukkal a szükséges szakállápoló szereket, ollót egyáltalán nem használhatnak. Gibbons – akinek az apja a Houston-i Filharmonikusok hangszerelője és karmestere volt – elalvás előtt különleges „hálózsákba” bújtatja a szakállát, nehogy bármi baja essék. A dobos, Beard nem visel szakállt. „Reménytelen lenne versenyezni velük, ők már hat éve növesztik.”