A röptetés biztos alapjairól 2. rész

Sapsis szerint egy nagy probléma, amivel újra és újra szembesül, hogy a rendezők nem hagynak elég időt a légi jelenetek begyakorlására. Szándékoznak hozzákezdeni és aztán hirtelen csak két nap maradt a bemutatóig és kétszer félórába belesűrítik az egészet, ami valójában közel sem elég. – A röptetés könnyűnek tűnik, pedig nagyon bonyolult, fontos időt hagyni mindenkinek, hogy belejöjjön.
A próba folyamatát semmilyen tekintetben ne rövidítsük le, beleértve a teljes jelmezben történő gyakorlást is. Végezetül, ne hagyjunk senkit repülni a jó öreg „buddy” nélkül. – Az előadón kívül másvalakinek is ellenőriznie kell minden alkalommal az eszközöket. Ehhez egy technikus, vagy egy másik felkészített előadó szükséges, aki meggyőződik arról, hogy minden kötés és rögzítés rendben van-e. A második a kritikus szempár.

A Flying by Foy-nál mindenkitől elvárják a biztonsági szemrevételt. – Nemcsak egy ember felelőssége a biztonság, hanem mindenkié – mondja McGeogh. – Mindig arra kérjük az embereket, hogy szóljanak, ha a show alatt valami különös zajt hallanak, vagy észlelnek bármi nem oda illőt. Nem biztos, hogy közvetlenül a röptetéssel függ össze, de lehet valami, ami közvetett kapcsolatban áll vele, egy másik színész, egy állat, vagy akár a díszlet egy darabja.

Dean azt mondja, hogy Amerika szerte több ezer színjátszó társulat van, melyek a tökéletesnél szerényebb feltételek ellenére is szívesen alkalmaznak légi-jeleneteket nap mint nap. – Ez nem csak a kisebb non-profit színházakra, hanem a profikra is igaz. Dean tapasztalatai során látott már előadásokat gimnáziumok büféitől kezdve a Broadway színpadjáig. – Nem csak amatőrökről van szó.

Egy közös forgatókönyv szerint valahogy mindig az történik, hogy mikor az emberek már felkészültek és begyakorolták a mutatványt, valaki egy „kicsit” változtatni próbál, mindezt többnyire nem alaposan végiggondolva, és ez a változás kizökkenti az előadókat és a technikusokat is a komfortérzetükből.
– Nem lenne szabad riggelni valamit, ha nem vagy 100%-ig biztos benne, mit teszel. – magyarázza Dean. – Ha csak 99%-ig vagy biztos, nem szabadna csinálni, mert ez az, ahol a balszerencse beüt. Minden azokkal a szavakkal kezdődik, hogy csak ezt kell vagy csak azt kell tenni hogy... Lehet, hogy kicseréljük ezt a kötelet, arrébb tesszük azt a csigát, megváltoztatunk egy mozdulatot és az lesz a baj vagy veszély forrása.
Ha jobban megvizsgáljuk, valójában nem spórolunk azzal, ha a biztonságot elhanyagoljuk. Dean kimondja, egy röptető cég belekerül ugyan 2000 dollárba, míg egy kérdeses riggelő mondjuk 1000 dollárt kér. Egy esetleges baleset során viszont a jogi- és médiakövetkezmények a többszörösébe kerülhetnek ennek a különbségnek. Egyszóval aki úgy gondolkozik, hogy ilyen módon spórolhat, az téved.
Végeredményben, egy profival akarsz szerződést kötni.

Bruce Purdy a Smith Operaház műszaki igazgatója:
– Mindig is egyértelmű volt számomra, ha röptetni akarunk, olyan céggel kell szerződnünk, aki erre specializálódott. Amikor a színház latolgatja egy légi jelenet lehetőségét, de nincs rá pénze, inkább úgy dönt, nem veszi be a műsorba, minthogy összecsapja valahogy. A közelmúltban készítettek egy népszerű Pán Péter darabot röptetés nélkül. – A repülést táncon keresztül mutatták be, nagyon jól működött.
Az Aladdin egyik jelenetében pedig két feketébe öltözött táncos emelte fel az előadókat egy szőnyegmintájú zsákon. Látható volt ugyan, hogy a színészeket viszi valaki, de nem arra figyeltél, ez is elég jól bevált.
– Vannak megoldások. – mondja Purdy. Sapsis végezetül azt mondja, ne harapj soha többet annál, mint amit képes vagy megrágni. – Könnyű a röptetésről azt gondolni, hogy naggyá teszi a műsort és könnyen túlzásokba esünk, de még egy egyszerű légi jelenetet is nehéz elkészíteni. Jusson eszünkbe, hogy soha nem a légi effekt, hanem show a lényeg.

fordította: Szőke Zoltán