Visszaesés és kivárás

Kicsit furcsa, mert már hetek óta 300 forint körül hullámzik az euró, miközben a miniszterelnök lemondása, és az ezzel kapcsolatos (pozitív vagy negatív) várakozások csak a múlt hétvége óta tarthatnák a forintot ilyen stagnáló állapotban. Úgy látszik, a piac már régebb óta tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy valami történni fog, az is lehet, hogy az MNB intervenciós politikája nem engedte újra elszaladni az árfolyamot. Az viszont biztos, hogy jelenleg 300 forint körül állunk, és bár kicsit is a folyamatok mélyére ásva teljesen egyértelmű, hogy ez csak átmeneti állapot, mégis, sokan – talán hinni akarván a jelenlegi helyzet stabilizálódásában – ehhez a kurzushoz alakították áraikat.

Ennek megfelelően az utóbbi napokban egy második árváltoztatási hullám is kezdetét vette a szakmában, és szinte kivétel nélkül mindenki a 300 forintos eurót veszi alapul. Ez – utólagosan – visszafelé kiszámíthatóvá teszi, hogy a piaci szereplők többsége nagyon hosszú ideig 250 forintos euróval dolgozott, ami szinte semmilyen tartalékot nem jelentett azokban, a viszonylag nyugodt időkben sem.  Igaz, hogy a forint viszonylag sok ideig erősebb volt a 250-es szintnél is, viszont makrogazdasági alapjait, illetve az árfolyam 250 alatti mértékét tekintve sem volt ez igazán biztonságos kalkuláció, tehát az „elszállás” (ha nem is a megtapasztalt mértékben) de várható volt.

Az amerikai dollár euróval szembeni erősödése, ami igaz, az utóbbi időben lelassult, illetve meg is fordult, az USD elszámolású termékek esetében tovább nehezíti az importőrök dolgát, de az egyszerűség kedvéért maradjunk az eurónál.

Az első áremelések 7-10-15% körüliek voltak a piaci szereplők többsége esetében, tehát ezek kb. 270-285 forintos árfolyamig fedezték a költségeket, tehát – ha még ki is indulunk abból, hogy a korábbi kalkulációk többi tényezője változatlan maradt, így is –  a stabilizálódni látszó 300 forintos árfolyam újabb lépésre kényszerítette a piaci szereplőket. Igen ám, de ez két kérdést is felvet:

– a 300 forint per euro tényleg stabilnak bizonyul a közel- és távolabbi jövő tekintetében?
– tényleg változatlanul lehet hagyni az árfolyamon kívüli összes többi tényezőt?

Az árfolyam tekintetében a folyamatokat kicsit közelebbről is megvizsgálva kiderül, hogy ez a 300 forintos kurzus valószínűleg nem más, mint vihar előtti csend. Nagyon kis volumenben kereskednek a forinttal, ennek pedig egyenes következménye, hogy bármilyen kis rezdülés is felboríthat mindent. Nem biztos, hogy ez emelkedést jelent, pozitív folyamatok beindulása (vagy azokra való spekulálás) esetén nem elképzelhetetlen a 270 körüli, sőt akár alacsonyabb euró-árfolyamra való visszaállás sem. De azért legyünk realisták: nem ez a valószínű! Ha lesz új miniszterelnökünk, vagy ha kiderül, hogy előrehozott választások vár az országra, akkor szinte bizonyos, hogy ezt az új információt beárazza a piac, és erre vagy arra, de elmozdul a keresztárfolyam.

A „többi tényező” tekintetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az árak kalkulációjánál mindig fontos tényező az értékesítési volumen. Már a beszállítók által adott disztribútori árak is sokszor azon múlnak, hogy milyen mennyiségű a rendelés, de a szállítmányozási és más, menniységtől szinte teljesen független (vámolási, banki, adminisztrációs stb.) költségek  szintén abba az irányba hatnak, hogy a csökkenő kereslet miatt az árfolyam változásától függetlenül is emelésre kényszerüljenek a kereskedők.

Pedig a visszaesés tagadhatatlan. Persze nehéz valós adatokhoz jutni ilyen kényes kérdésekben, de az importőrök 25-50%-os zuhanásról beszélnek a tavalyi – akkor még igencsak gyöngének tűnő – év bázisához viszonyítva is. Ilyen forgalom-csökkenés mellett  az áremelés – legyen annak bármi is az alapja – a kereslet élénkítése szempontjából a legkevésbé sem kívánatos lépés.

Ezzel pedig a kör be is zárult.

Fazekas Tamás