Nagy igényekhez, nagy fénypultok – 2. rész

A COMPULITE filozófiája alapvetően különbözik az AVAB megoldásaitól, de ez nem jelenti, hogy ne lenne nagyon jól használható. Egyszerűen csak másféle válaszok születtek, és az idők folyamán ezek is bizonyították, így is lehet világítást programozni. A COMPULITE is igen komoly tapasztalatokat gyűjtött a színházi vezérlőpultok területén, mégis egy egészen új pultot hozott létre a VECTOR család személyében. Néhány megoldást pont az AVAB pultokból ültettek át, máshonnan is kerültek ide jó dolgok, így összességében egy új pult került kialakításra, olyan megoldásokkal, amelyek már beváltak. Ez a pult is egy olyan fejlesztési ciklus terméke, amely a már meglévő technikákat dolgozta be egy új végtermékbe.

Az első bemutatkozás óta elég hosszú idő telt el, mára komoly üzemóra áll a pult mögött, így nem csak a külső megjelenéséről, prospektus-adatairól áll rendelkezésre információ, hanem a hétköznapi használhatósága, megbízhatósága, megoldásainak használati értéke is felmérhető (mint azt talán sokan tudják, a Művészetek Palotája VECTOR pultokkal van felszerelve, négy példányon gyűltek az üzemi szintű tapasztalatok).

A külső kialakításról már az első bemutatkozáskor is mindenki elismerően beszélt, sikerült egy jól eltalált kialakítással igazi arculatot adni a pultnak. A felhasználói gyakorlatban persze néha kiderülnek apróságok, itt a három érintőképernyő magasságával voltak gondok, a vezérlőbe magasabb székeket kellett beállítani, hogy ki lehessen látni a monitor felett. (Ez persze csak a színházban jelentkező gond, és szerepet játszik benne a vezérlőhelyiség építészeti kialakítása is.) Az mindenképpen előny, hogy a monitorok ráhajthatóak a pultra, így szállításkor védik a kezelőfelületet, és nem kell külön monitorokkal szerencsétlenkedni.

A kezelőfelület nagyon jól használhatónak bizonyult, a motoros potik valóban jól működnek, kivételt az átúsztatásokhoz használt két potméter jelent, ezeket kifejezetten nehéz volt finoman kezelni, mostanra valamelyest javult a helyzet, de korántsem tökéletes.
(Az A/B átúsztatóra is motoros megoldás került, de nagyon megnehezítette a finom kézi átúsztatást a motor, később lehúztuk a motorról a kábelt, de ez is csak javított a helyzeten, megoldani nem tudta a problémát. Ígéretet már kaptunk a gyártótól a probléma gyökeresebb megoldására.)
A kezdeti időkben a szoftver nem kezelte normálisan a motoros potik beállításait, így néha nem oda állt vissza, ahova kellett volna, néha eltűntek a feliratok (mint a most megjelent CONGO pulton)  de a szoftverek fejlődésével lassan kiheverte a pult ezeket a betegségeket.

Az a biztonsági megoldás, amely szerint két különálló számítógép végzi a különböző feladatokat a pulton belül, a gyakorlatban bevált. Az ablakokat rajzolgató szoftver néha belebonyolódott a gombok megjelenítésébe, de az ipari számítógép ilyenkor is zökkenők nélkül küldte a jeleket, fogadta a kezelőfelület felöl érkező parancsokat. Később voltak gondok az ipari gépen futó szoftverrel is, elfelejtett ezt-azt, összeakadt, és néhány havi kísérletezgetés után a COMPULITE lecserélte a fejlesztéssel megbízott csapatot, erre rögtön begyorsultak a javítások, jelentősen javult a megbízhatóság. Sokszor mentette meg az adatainkat az, hogy mindkét rendszer minden adatot rögzít a saját merevlemezén, és figyelik egymás tevékenységét. (Sajnos eleinte előfordult, hogy elvesztek beállítások, ilyenkor csak a PENDRIVE mentett meg előadásokat.) Összességében tehát a hardver felhasználóbarát, és megnyugtató biztonsági megoldásokat tartalmaz, mostanra a megbízhatóság is elérte az átlagos vezérlőpultok szintjét (és jóval meghaladja az irodai operációs rendszereknél megszokott/elviselt rendelkezésre állást, az adatbiztonságról nem is beszélve).

A fő szoftver kialakításai már a kezdetekkor megfelelőnek tűntek, de a kereskedelmi forgalmazás megindításakor még nem minden funkció volt elérhető, néhány pedig nem úgy működött, ahogy az elvárható lett volna. (Ebben szerintem nincs is semmi meglepő, mostanában minden gyártó megpróbálja minél gyorsabban piacra dobni az új fejlesztéseit, nem csak az üzleti sikert, hanem sokszor a felhasználók reakcióit szem előtt tartva. Ez a pult is nagyon sokat fejlődött a felhasználói igények figyelembevételével.)
Később, az egyre újabb szoftver-verziók megjelenésével folyamatosan javult a helyzet, eleinte a megbízhatóság növelése volt a cél, majd az elvarratlan szálak, félbehagyott funkciók felélesztése következett. Ebben az időszakban sikerült néhány változtatást kierőszakolnunk, többször járt Magyarországon a pult fejlesztéséért felelős csapat néhány tagja, hogy élőben, üzemi körülmények között is vizsgálhassák azokat a problémákat, amelyeket jeleztünk.

A Művészetek Palotája beruházása során, a műszaki átvétel egyik sarokköve lett a két pult szinkron-futása. Ez eleinte nem nagyon ment, illetve fogalomzavarok voltak annak a megítélésében, hogy ki, mit nevez szinkron-futásnak. Ez többször okozott kellemetlen perceket, az első megközelítésben alkalmazott megoldás néha nagyon lelassította az egész rendszert (itt is nagy teher nehezedik az ipari számítógépre, és a hálózati kommunikációra). Mára ez is elérte a más rendszereknél megszokott alapértékeket, egy percen belül kapcsolódnak egymáshoz a pultok, csak a tartalék pult esetében jelent időt az alapadatok letöltése, kieséskor pedig gyakorlatilag nem értelmezhető az átállásra felhasznált idő, azonnal átveszi a vezérlést a tartalék pult (hozzá kell tenni, hogy előadás közben még nem került sor ilyen eseményre).

Azok a kényelmi funkciók, amelyek az elején még nem működtek (robotlámpák előkészítése, maszkolások, kimenetek gyors behívása), szép sorban feléledtek, így mára szinte mindenre található gyors megoldás, sokszor több is, ugyanarra a problémára. Persze maradt még javítani való, de már inkább csak bosszantó apróságok, mint hibának nevezhető jelenségek, különösen a pult szolgáltatásaihoz, óriási vezérlési kapacitásához képest.

Sokan jönnek hozzánk (a Művészetek Palotája üzemeltetési szempontból befogadó színház), sokan kérdezgetik, milyen ez a szuper-pult, mert mindenfélét hallottak róla…
Azt szoktam mondani, felejtsék el azt, amit másoktól hallottak, nézzék meg, mi mindent tud most, és mindazt mennyire gyorsan teszi elérhetővé. (Sajnos nem vicc: mi aznapra vállaljuk opera előadások programozását, két felvonásig, átlag 200 jellel…) Az más kérdés, hogy kik tudják kihasználni a képességeit (vidéki bábszínháznak talán pénzkidobás).
Ez a pult mára elérte a „nagyon jól használható” szintet, és talán már csak néhány szoftver-frissítés választja el a „kész” állapottól.

folytatjuk

Kiss Péter
Művészetek Palotája