Barmok bolygója, avagy rémtörténetek a szervizből

Javításra adott le egy teljesen üzemképtelen kivetítőt egy ünnep előtt a gazdája, hogy „azonnal javítsuk, mert neki nagyon kell”. Ez a tipikus „kopasz-kigyúrt, én vagyok a jóisten” típusú-személy volt a megrendelő. 

A berendezést megbontva azonnal megláttam, hogy – enyhén szólva – a fémhalogén fényforrást már régen ki kellett volna cserélni. Azonnal hívtam az embert, mondtam neki, hogy ez nem lesz így jó. Erre válasz: nem gond, tud róla, XY már megcsinálta. Hogy? Kinullázta benne a számlálót… Mondom ez nem szabályos és veszélyes, mindenesetre közöltem vele, hogy ez nem megoldás, hamarosan cserélni kell az égőt. 

Azt mondta, hogy rendben. 

A projektort tovább bontva, megtaláltam a sufnituning-kontárművek egyik jellegzetes „alkotását” a drótdarabbal összekötött olvadó-biztosítót. 

Nem gond, leszedem a tákolást és kap egy rendes biztit. 

Eközben a tulaj naponta kb. 3 alkalommal hívott hogy mi van már a projektorral. 

A tápegységben sikerült egy, a PFC ért is felelős vezérlő IC hibáját feltárni. Abból az IC-ből nem volt raktáron városunkban, főleg nem SMD tokban. Persze sokkal olcsóbban, rendes DIP tokos IC lett volna, de mivel ez hálózati feszültség alatt van, nem kockáztattam meg a tákolást, többek között azért sem, mert nem láttam biztosítottnak, hogy megrendelőm rendelkezik olyan „agyi kapacitással” ami lehetővé teszi, hogy a berendezést az átalakításnak megfelelően használja. 

Közöltem vele hogy megrendeltem az IC-t, kb. 2-3 nap mire ideért (ennyit mondott a forgalmazó). Rendben. 

Az IC kb. egy hét múlva ért ide, emberünk már a 2. nap este kérdezgette, hogy mi van a projektorral. 

Az IC-t beépítettem, a tápegység szépen elindult, de a projektor nem megy. Teljesen világos, hogy a hibás táp megfutott és magával rántott más alkatrészeket is. 

A hibás alkatrészt sikerült megtalálni, de az újabb kb. 10 napos várakozást jelentett volna. 

Ezt közöltem megrendelőmmel, aki elkezdett fenyegetőzni, sőt este 10-kor meg is jelent lakásomnál (nem ott van a műhely, illetve az ügyfélfogadás sem). Azonnal követelte a készülékét. Rendőrséggel kellett megfenyegetnem, csak akkor ment el. 

Másnap beállított a műhelybe, ugyanolyan emelt hangon követelve a készüléket, amit át akartam adni neki. Erre kitalálta, hogy nem veszi át, mert én biztos kiloptam belőle valamit, majd elvisszük közösen az ő emberéhez… 

Na, itt megállunk egy pillanatra! Ekkora megalázást nem vagyok hajlandó eltűrni! Megmondtam neki, hogy vagy viszi a készüléket, vagy itt hagyja, de nekem nincs időm, nem kötelességem ilyenekbe belemenni. 

Ekkor, mivel látta, hogy újabb ügyfelek jöttek, elment. Másnap átvette a berendezést, alá is írta az átvételi elismervényt, de megjegyezte, ha valami gáz van, törvényen kívül rendezzük. 

Azóta sem láttam ezt a berendezést és az embert sem. 

Annyit tudtam meg hogy előttem már másnál is járt a készülék, és utánam a 3. szerelő javította meg. Ez összesen 5 szakember. Az olvasóra bízom, annak megítélését, hogy a megrendelő vagy az öt szerelő volt a hibás ebben az esetben. 

Ja és a lényeg: a készülék feszültségváltó kapcsolója láthatólag a közelmúltban kapcsolgatva volt (tolókapcsoló, látszik rajta a friss nyoma). 

A készülék majdnem másfél hónap után lett kész. Hogy járt volna jobban az illető? Ha kivárja azt a pár napot amíg az alkatrész megjön, vagy így? A válasz szerintem egyértelmű.