A „Nintendozene”

A retro láz évek óta hódít világszerte, persze a zenében is; a 60-as, 70-es éveket totálisan kiaknázta a kétezres évek eleji „gitárzenerobbanásvagymi” , mostanában, az évtized vége fele pedig terítékre került a maradék... a csodálatos, és jóval emberközelibb 80-as, 90-es évek. Hiszen nem csak fantáziálunk róla; megéltük, legalábbis mi, 20 év körüliek.

A 90-es évek egyik tipikus stílusának, a Rave-nek kopizására láttunk már egy nagyon gagyi, erőltetett próbálkozást; ez volt a nu-rave, egy halva született stílus, amit még az a zenekar is nevetségesnek tart, akire ráaggatták. Ennél jóval eredetibb ötlet a chiptune, mely stílus a régi Nintendo-k, Sega-k, Atari-k, vagy C64-ek buta, 8-bit-es hangchipjeit használja hangszerként, melyek pont úgy szólnak, mint a régi, elfeledett játékok nosztalgius zenéi. A kreatív, és némi geek állatsággal bíró arcok különböző zenei stílusokba viszik bele ezt a „hangszert”, pl. hardcore-ba, metálba, elektronikus zenékbe, hip-hopba – pl. Timbaland is bepofátlankodott a 8-bit világába – és van mikor egész zeneszámokat komponálnak meg a game boy-okon. Aki sosem játszott retro konzollal, az nagy ívben kerülje ezeket; annak csak „gügye prüttyögés” lesz az egész. Pedig ez annál sokkalta több.

Ha bárkinek sikerült felkelteni az érdeklődését, az látogassa meg a www.8bitpeoples.com oldalt, ahol nagy mennyiségben letölthetőek ilyen kaliberű zenék – magyar előadóktól is. Ha meg valaki igazán vállalkozó szellemű, és egyből „élőben” szeretné ezt a pixel-őrületet az arcába kapni, az látogasson el a „Tűzrakóhelyre”, április 24-én, a Chiptune Fesztivál-ra.