LCD vs DLP – 1. rész

Ha projektort szeretnénk venni, hamar döntés elé kerülünk. LCD vagy DLP. És akkor még nem is beszéltünk az újabb, LCoS technológiáról. Azt még nem tudjuk, melyik elnevezés mit takar, de rögtön feltesszük a megszokott kérdést: melyik a jobb? Ha körbe kérdezünk, valaki ezt fogja dicsérni és arra mondja, hogy el kell felejteni, más pedig pont az ellenkezőjével akar meggyőzni. Sokszor attól függően, kinek milyen projektor van a tulajdonában, vagy éppen milyet szeretne eladni. Cikksorozatunk most elfogultság nélkül fogja megvizsgálni a kérdést. Kezdjük az elején!

A hatvanas évek vége felé, a 3-CRT-s projektorok világában egy Gene Dolgoff nevű ember fejébe vette, hogy márpedig ő kifejleszt egy olyan projektort, ami sokkal világosabb képet ad a megszokottnál. Kitalálta, hogy a fénynek egy olyan felületen keresztül kell áthaladnia, ami úgy működne, mint egy „fényszelep”, szabályozná az áthaladó fény mennyiségét. Miután sok mindent kipróbált, természetesen csak a fényszelepeket illetően, végül az LCD, azaz a Liquid Crystal Display, nálunk folyadékkristályos kijelző néven elterjedt eszköz mellett döntött. 1984-re sikerült olyan LCD-t találnia, ami megfelelt a célra. Ekkor viszont több problémával is szembetalálkozott. A pixelek erősen jelentkeztek a képen és a fényveszteség is jelentős volt. Ezért fogta magát és kifejlesztett egy optikai eljárást, ami magas fényerőt biztosított, valamint kitalálta, hogyan tudja csökkenteni pixelek kirajzolódását. 1988-ban Projectavision néven létrehozta az első LCD projektor céget. 1990-ben került a nyilvánosság elé. Találmányának liszenszét pedig más cégeknek is eladta, ezek között volt a Panasonic és a Samsung is. Az LCD technológia gyártása jelenleg a Sony és az Epson kezében van. Ezek közül csak az Epson gyárt eladásra is.

Ez a történet mind nagyon szép és építő, de mindig akadnak, akik máshogy gondolkodnak. Így volt ez Dr. Larry Hornbeck és Ed, azaz Dr. William E. Nelson esetében is, akik 1987-ben kifejlesztették a DLP-t, azaz a Digital Light Processing-et. Tehát a digitális fény folyamat már ilyen korán kezdetét vette és tette ezt a Texas Instruments fennhatósága alatt. Mégis hagyott egy jókora előnyt az LCD-nek, hogy aztán komoly harcot vívhassanak (erre még visszatérünk). A DLP projektorokban egy DMD (Digital Micromirror Device) lapka található, ami ennek a technológiának talán a szívének, vagy lelkének is nevezhető. Ugyanis ez a lapka alakítja képpé a ráeső fényt. A DMD-t már 1977-től használta a Texas Instruments, de más célokra. Mint digitális mikrotükör eszköz, a nevéből sejthetjük, hogy itt valamiféle tükörrendszerről van szó. A lapkán mikroszkópikus alumíniumból készült tükröcskék helyezkednek el, amik ą10-12°-os mozgásukkal érik el a ki-be kapcsolt állapotukat. Logikusan annyi pixeles képet kapunk, ahány tükör található a DMD-n. A „bekapcsolt pixelek” a lencse felé tükrözik a lámpából rájuk eső fényt. A Texas Instruments is tisztában volt gyengeségeivel, így mindent megtett, hogy a képminőség egyre jobb és jobb legyen.

Nagy vonalakban megnéztük, miről fogunk beszélni. Megvizsgáljuk majd, melyik technológia milyen fejlődésen ment keresztül, hol tart ma mik az erősségei, gyengeségei (gyengébbségei), melyiket milyen célra tudjuk használni. 2005-ben megjelent az LCos, azaz Liquid Crystal on Silicon technológia is a Sonytól. Ennek működése a DLP projektoréhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy itt a tükör helyett folyadékkristály kerül felhasználásra. Egyelőre ezt a technológiát nem vizsgáljuk, hacsak időközben ki nem harcolja magának ezt a lehetőséget. Tehát legközelebb is LCD vs. DLP!