LCD vs DLP (vs LCoS) – 2. rész

A két régebbi megoldás mellett megadtuk az esélyt az újabbnak is, hogy idővel majd említésre méltassuk azt is. Ennek ellenére hamar rá kellett döbbennünk, nem egy kibontakozó ötletről vagy egy vakvágányról van szó, hanem egy határozott irányvonalról. Egy harmadik technológiáról, ami részben talán ötvözi a két korábbi megoldás tulajdonságait. Feltehetően a pozitív tulajdonságaikat. Ezek után tehát LCD vs DLP vs LCoS-ről beszélhetünk. Azt is elmondtuk, hogy felhasználás szempontjából is véleményt alkotunk. Ez a feladat végül mégiscsak a felhasználóra marad. Az ok egyszerű. Ma már olyan magas szintű megoldásokat találhatunk a projektorok világában, a különböző technológiáktól függetlenül is, hogy nehéz lenne egyértelmű választ adni a „melyik a jobb” kérdésre. Sokszor talán az anyagi háttér határozza meg a választást.

Az LCD technológia annak idején mint friss és kiváló elképzelés hamar megmutatta létjogosultságát. A létező digitális technikák és a számítástechnika fejlődésével egyetemben szép fejlődést láthattunk, mind paramétereit, mind egyéb tulajdonságait illetően. A DLP megjelenése, ha nem is azonnali, de határozott válaszreakcióra késztette az eddig békésen nyújtózkodó LCD-t. Mind két technológia rendelkezett hiányosságokkal egymáshoz és magukhoz képest is. Természetesen előnyökkel is. Tudták, hogy ez már nem játék. Komoly üzleti területek és felhasználói rétegek megszerzése volt a tét és így van ez ma is. Tehát a verseny elkezdődött! Ez pedig egyenlő volt a fejlesztések és a fejlődés begyorsulásával. Ha az LCD-nek sikerült növelnie a kontrasztarányt, hamarosan a DLP is emelt ezen az értéken. Fényerőben elmaradt az egyik a másiktól? Hamar kitalált valamit, hogy növelje fényerejét, mire az előző ismét bemutatta a „legnagyobb” fényerejű termékét. Korszerűbb anyagok kerültek felhasználásra, kisebb áramszükséglettel, növekvő felbontással, szélesebb input/output felszereltséggel, firewire alkalmazással, szélesvásznú képaránnyal és még sorolhatnánk. Az árak pedig mindig igazodnak a piachoz és ereszkednek lefelé, hogy az újabb és újabb ötletek teret nyerhessenek. Az LCD kihozta a ragyogó 3LCD-s megoldását, nem kellett sokat várni és már meg is jelent a 3DLP-s rendszer. A tulajdonos cégek a saját termékeikről elmagyarázzák, miért is jobb a másiknál, sőt még azt is, hogy a másik technológia miért rosszabb. Ebben élen járt a Texas Instruments is, mikor független vizsgálóbizottságot bízott meg azzal, hogy bebizonyítsa, az LCD-s projectorok pár év elteltével veszítenek fényerejükből és képminőségükből. Ha elsőre nem is volt egyértelmű az eredmény, hát nekifutottak még egyszer. És valóban kiderült, hogy az LCD-s projektort el lehet használni. A DLP korábban esetleges fejfájást okozó „szivárványeffekt”-jéről pedig valószínűleg nem a Texas jelentet meg cikkeket. Mind a két technológia igyekszik minimalizálni a támadások, kritikák mögött megbúvó valóságot. Feltehetően a vásárlóközönség feje felett, vagy háta mögött zajlik egy jól ismert üzletpolitika is, ami abból áll, hogy az ellenérdekeltek fejlesztéseit figyelembevéve hoznak ki újításokat, fejlesztéseket, visszatartva a tudást a megfelelő pillanatra. Ez természetesen csak feltételezés.

Annál biztosabb viszont, hogy nagy küzdelemben, ha nem is észrevétlenül, de felbukkant egy újabb vetélytárs. Mégpedig az LCoS technológia. Ahogy kutakodunk, hogy mivel is állunk szembe, rájövünk, hogy igen erős taggal bővült a piac. Hogy csak egy szélsőséges példát vegyünk, a Barco LCoS rendszerű SIM 7D  2 millió:1 dinamikus kontrasztarányú, QXGA felbontású készülékeit használják egy katonai vadászpilótaszimulátorhoz is, így gondolhatjuk, hogy nem véletlenül akasztanak egyre inkább legeket erre a technológiára is. Pár éve több nagy nevű cég döntött úgy, hogy nem foglalkoznak az LCoS-szel. Lehet, hogy megbánták?
Látjuk, hogy a projektorok világában folyamatos a fejlődés. A részletesebb vizsgálódást mégis az LCD alapú projektorokkal fogjuk kezdeni cikksorozatunk következő részében. Akárhogy is nézzük, megérdemli!