
Minden mező kitöltése kötelező!
Zenei stílus tájoló
Stílusirányzatok A–CDátum: 2009. május 10. 12:02, vasárnap - bLACk
Egy lemezlovasnak nem árt tisztában lennie a zenei stílusokkal, főleg manapság, amikor nagy szezonja van az eltérő irányzatok keverésével elért divatzenéknek. Ennek apropóján gyűjtöttem egy kis válogatást a legnagyobb irányzatokból, a teljesség igénye nélkül. Szakmabelieknek kötelező, de a zenéért rajongóknak is erősen ajánlott.
A capella: a klasszikus zenei terminológiából átvett fogalom, amely kísérőhangszer nélküli éneklésre vonatkozik. Az a capella a popban először a „Doo-Wop” előadók megjelenésével vált ismertté. Napjainkban kiváló képviselője a King\'s Singers vagy itthon a Cotton Club Singers. „Tátika” együttesek gyakorta próbálják a capella bizonyítani az énektudásukat.
Acid House: egy, a Chicago-House-on alapuló stílus. A nyolcvanas évek közepén jött létre basszus és dob alapokon, TR 808 komputer közreműködésével.
Acid Jazz: inkább marketing, mint zenei fogalom, amely mögött nem húzódik meg jól körülírható zenei irány. 1987 táján került az elnevezés forgalomba, amikor minden acidként volt ismert, így a dzsessz is. Acid House néven később a londoni funk-jazz előadókat emlegették. Korai képviselői: Incognito vagy K-Creative.
Acid Rock: 1966–67-ben a flower-power idején, az akkori garázs-rock zenekarok gyűjtőneve, amely utalt a zenével párhuzamosan terjedő, kábítószerekhez kapcsolódó szubkultúrára is. A psychedelikus rocktól abban különbözik, hogy képviselői kevesebb hangsúlyt helyeztek a produkció „eladására”, stilizálására. Az acid-hatások ezzel szemben a hangszeresek játékában – például a se vége, se hossza gitárszólókban – nyilvánultak meg. Ismert képviselője volt a Grateful Dead.
Ambient: Brian Eno műhelyének egyik találmánya. Hasonlóképpen elvarázsolt, mint a new age, de sokkal intellektuálisabb tartalmakkal.
Ambient House: hasonló az előbbihez, de nem a koncerttermekben és stúdiókban, hanem a klubokban. A DJ-k kissé visszavesznek a tempóból, s máris szól az ambient house... A pophoz szokott füleknek azonban ez a zene is úgy hangzik, mint egy Kalacsnyikov-sorozat.
Bluegrass: egyfajta country stílus, kifinomult banjo- és gitártechnikával, melynek játéka közben a zenész finom körmeit páncélszerű acélkarmok védik. Például: Bill Monroe és The Scruggs.
Boogie: rock-ritmus, amely a 40-es évek jazz-zongora-stílusából, a boogie-woogie-ból (ahol a jobb kéz blues figurákat játszik, míg a bal szabályos ritmusról gondoskodik) származtatható. A gitárosok a „Boogie” szó hallatán egyből Lynyrd Skynyrd-, ill. ZZ Top-ritmusokra gondolnak.
Chill Out: egy kis lazítás a táncparketten: a ritmus szinte megállásig csökken, hogy a táncoló közönség az Ambient House és más lassú ütemek alatt kifújhassa magát. Szükség esetén párnák kerülnek a földre.
Cock Rock: nyers rock, többé-kevésbé nyálas szövegekkel. Nem a tyúkokról, hanem a kakasokról szól. Mint például a régi Aerosmith.
Coctail Jazz: az, ami az amerikai hotelekben koccintás és szökőkút-csobogás között hallható. Vagy langusztaevés közben. Nem túl tolakodó, de általában jó jazz-zongoristák játsszák, akiknek pénzre van szükségük, és akik utána otthon Living Colourt és Helmetet hallgatnak.
Cowpunk: a country és a punk keveréke. Állítólag a londoni Camden Town metrómegállóból származik.
Cyberpunk: San Franciscóból származó számítógép-szubkultúra, melynek kedvenc zenészei Macintosh-okon komponálnak, power-vitamin italokon élnek és napi 23 órát a „virtuális valóságban” töltenek, ahol a lézer és egy fűnyíró keverékéből hozzák létre a hangzásvilágukat. Úttörői: Frontline Assembly, Coil. Billy Idolnak viszont kb. annyi köze van a Cyberpunkhoz, mint a Borussia Mönchengladbachnak a világbajnokság végkifejletéhez.
Kattints arra a csillagra, amennyire értékeled a cikket! Köszönjük!































