Zenei stílus tájoló

Jump: a Rhythm and Blues egy irányzata. A 40-es években mindenekelőtt a bulik kedvelt zenéje volt. Az ehhez passzoló táncot „Jive”-nak hívták.

Lovers Rock: reggae balladák a 70-es és a 80-as évekből. A rockhoz semmi köze. Úttörője: Gregory Isaacs.

Mariachi: tradicionális mexikói lakodalmas zene trombitával és sok akusztikus gitárral. Herb Alpert „amerikanizálta”.

New Age: meditatív hangulatzene, állítólag terapeutikus tulajdonságokkal – ami a legtöbb esetben annyit jelent, hogy a hallgató annyira ellazul, hogy szép lassan elalszik zeneélvezet közben. Először a San Francisco környéki egészséges életmód-boltokban árulták, azután hódította meg a lemezkiadókat. Ma a különböző alternatív gyógy- és életmódok gyűjtőneve – az erdők muzsikájától kezdve a kínai acélgolyókig.

New Beat: elég heves európai techno-fajta. Mindenekelőtt belga diszkókban hallható. Érezhető rajta az Industrial és a Hi-NRG hatása.

New Country: (= új ország) természetesen nem létezik ilyen, de ha arról van szó, hogy olyan emberek, mint Garth Brooks és Billy Ray Cyrus jobban eladhatóvá váljanak, akkor a zeneipar igen kreatív nyelvújító tud lenni.

New Roamantic: még egy reklámfogás. A megnevezés egy zenei irányzatra vonatkozik, amelyet a 80-as évek elején a Spandau Ballet szépségei testesítettek meg – a lényeg az volt, hogy a hajuk szépen álljon.

New Wave: ami a punk után jött. Tagadta elődje nihilizmusát, és visszahozta a popot. Például a Police.

Pomp Rock: a rock kedvelt formája a 70-es években, amely klasszikus motívumokkal és teátrális előadásmóddal dicsekedhetett. Úttörői: Emerson, Lake and Palmer, Styx.

Post-punk: minden, ami az alkalmazkodni képtelen, keményebb stílusú zenében a punk után jött, és azt legalább egy ici-picit idézte – még ha ez kizárólag a gitáros fülbevalóját jelenti is.

Power-pop: 1978 májusa és augusztusa között így nevezhetjük a punk akkori, szokatlanul dallamos változatát.

Prog-Rock: a progresszív rock rövidítése – egy forma, ami a pszihedelikus rockból fejlődött ki.

Psychedelic: az, ami 1966 és 1968 között mindig akkor történt, amikor a zenészek LSD-t nyomtak. A dallam, a szövegek, a ruhák és a frizurák – mind egy kicsit furcsák.

Punk: eredetileg a 60-as évek amerikai garázs-rockját jelentette. Azután újjáéledt, hogy nevet adjon az összebiztostűzött irokézeknek és a kíséretükben hallható elhangolt gitároknak. Eleinte az angol királyi család, később minden más ellen is szólt.

R&B: ha nincs hely, ezt is írhatjuk a Rhythm and Blues helyett.

Raga Rock: az acid rock egy fajtája. Gitárhangsúlyos zene szitár-betétekkel. A 60-as évek végén gyakrabban volt hallható – amióta Sri Chimnoy öregszik, kihalás veszélyezteti.

Raggamuffin: reggae-dancehall-fajta. Szövegileg tiszta férfidolog – melegek itt csak kigúnyolásra számíthatnak.

Rap: eredetileg a feketék beszélő éneklési módja. A hip-hop része.

Rasztafári: egy a reggae-n belüli ideológiai mozgalom. A rasztafárik az afrikai államok egyesítésében hisznek („Africa United”), és a fehér társadalmi rendben az abszolút gonoszt látják. A név egy etiópiai császár nevéből ered, akiben sokan Afrika egyesítőjét látták.

Rave: 14–17 évesek hatalmas bulija hatalmas helyeken (akár gyárcsarnokokban is) és a zene, amelyet ott hallhatunk.

Retro-nuevo: régi dolog új csomagolásban, mint pl. a Spin Doctors vagy a Black Crowes.

Rhythm and Blues: fekete tánczene, amely a big-band korszak végén keletkezett. Nem jazz és nem gospel.

Rockabilly: az R& B és a Hillbilly-Country keveréke. Elvis és Jerry Lee Lewis találta föl az 50-es években.

Rock Steady: lassúbb a Blue Beat-nél, és sokkal lassúbb a Ská-nál. Alton Ellis 60-as évekbeli slágeréről („Get Ready To Rock Steady”) kapta elnevezését.

Salsa: csípős paradicsomszósz és egyben az összes latin-amerikai zene gyűjtőneve, amelyet New York-ban játszanak.

Scat-Singing: jazz-éneklés, szabadon improvizálva. Tiszta szótag-zsonglőrködés.

Ska: a reggae korai formája. Az 50-es évek végén keletkezett R&B és jamaikai zenei elemekből.

Soca: a calypso és a soul vegyítve Trinidadból.

Spagetti House: house ... na, vajon honnan is?

Speed Metal: gyorssebességű metál.

Swingbeat: a 80-as évek végének egyik fekete tánczenéje, amely a rap kemény ütemeit és a soul lágy dallamát összeköti. Például: Bobby Brown.

Techno: brutális house kemény, gyors ütemekkel. Hivatalosan Detroitban keletkezett, de a legnagyobb népszerűséget mégis Németországban és Belgiumban érte el.

Thrash: a Speed Metáltól csupán lassúbb ritmusában különbözik. Punk-elemeket is használ.

World Music (= világzene): kerek a világ, és évezredek óta zenélnek rajta, a zeneipar azonban ezt furamód csupán néhány éve vette észre: azóta a polinéz termékenységi énekeket, a pakisztáni meditációt és a tadzsik lakodalmast „világzene” címen adja el.