Bombariadó – Fácán továbbrepült

Fácán sztorija úgy kezdődött, mint a mesében, valamikor a nyolcvanas évek vége felé a szolnoki Black Cadillac dobosa elvándorolt a nagyvárosba szerencsét próbálni. A Gunning Dogs trió következett, magyar nyelvű dalokat játszottak, szép sikerrel. 1997-től a Mystery Gang komoly sikereket ért, nemcsak idehaza. 1998-ban négyszámos kislemezük jelent meg Japánban, egy angol és egy amerikai korong után következett a nagy áttörés, a Jungle Fiver című lemezük komoly siker volt egy német kiadónál. Nem kis meglepetésre Fácán tavaly kivált a Mystery Gangből. A részletekről, a jövőről, a rockabilly azaz a népzenei vonzódásról faggattam Tamást.
– Adódik a kérdés, miért hagytad ott a triót?
– Nincs semmiféle misztikum sem bulvárháttér, egész egyszerűen, sem emberileg, sem a művészeti munkát illetően nem értettük meg egymást. Elveszett számomra az alkotói kedv, kevés lett, hogy az elért sikereken szörföztünk. Tele vagyok zenei tervekkel, ötletekkel, kreatívan akarok tovább dolgozni. A válás gyors volt és békés, a barátság megmaradt. Szívből remélem, tovább folytatják a munkát.
– A kiválást követően mivel foglalkoztál?
– Még a Mystery Gang alatt elkezdtem dolgozni Ferenczy Gyurival, melynek eredményeképpen jelent meg a Milyen lárma? című korong. Koncerten csak néhány alkalommal léptem fel a zenei anyaggal, rájöttem játszani nem annyira tudom, mint ahogy szeretem azt a világot, amit megalkottunk.
– Hogyan tovább?
– Korábban három Fly To the Moon elnevezésű nemzetközi rockabilly fesztivált szerveztem, amikor is többek között német, osztrák és horvát zenekarok léptek fel. Tulajdonképpen innen az ötlet, hogy a jövőben Bombariadó néven partikat szervezek, amelyben a rockabilly mint kultúrkör, minden szegmense megjelenik. Természetesen a zene körül forog minden, van egy DJ lány, aki a rockabilly és a haszonszőrű műfajok jó ismerőse. A partikon mutatkozik be az új zenekarom, amely az én művésznevemen lép fel, a Tom Stormy trió. A csapatban Sonny gitározik, Buddy nagybőgőzik. A képi megjelenítésben is visszamentünk az ötvenes évekbe, olyan filmbejátszások lesznek, amelyek bemutatják az akkori partikat, az akkori tévé show-k legnépszerűbb sztárjait, no és természetesen a ma is megcsodált kocsikat és motorokat. Tulajdonképpen korrajz, melyet atmoszférának vetítünk kivetítőn, hang nélkül. Remélem jó kis képzavart okozunk, hol is járunk időben, de a DJ lány segítségével eljutunk a mai zenékhez, melynek alapja a ma már több mint ötvenéves rockabilly műfaj.
– Ma már sajnos ott van a mindennapjainkban a félelem, miért pont Bombariadó?
– Korábban a lábdobomat neveztem el Rhythm Bomb-nak. Egy jól sikerült este után, jött az ötlet, nem koncertet hirdetünk, hanem Bombariadót, a mai jellegzetes és komplett hatásával, a rockabilly jegyében.
– Milyen dalokat játszik a Tom Stormy trió?
– Az általam kiválasztott és közösen átvitatott majd kipróbált dalokat. Az ötvenes években született autentikus dalokat kerestem, melyeket újraértelmeztünk. 
– A rockabilly igen régi stílus, de – mivel az elmúlt időben divat lett – összehozható a retróval?
– A rockabilly nem retró műfaj, a jövőmet is a rockabilly jegyében képzelem. Nagyon tetszenek az ötvenes évek zenéi, az akkori filmek, amelyek egyébként remek korrajzok, számomra páratlan az akkori képi és formavilág.
– Miben különbözik a rock and roll és a rockabilly?
– A rock and roll nagyvárosi stílus, a rockabilly a kis suhanc gyerekek vidéki zenéje volt. Nyers és egyszerű, a lüktetés számít, hangulat zenének tartom, de a rockabilly tulajdonképpen népzene.
– Számtalan zenész a rockzenei munkásság vagy egy bizonyos kor után a népzenével kacérkodik.
– A magyar és főleg az erdélyi népzene nagyon érdekel. Ferenczy Gyuri óriási világzenei „kavarodása” volt az első kirobbanás belőlem. A népzene – bármilyen furcsán is hat ma – tiszta, ősi és őszinte. Az embert nem lehet folyamatosan átverni, ha egyszer az ember megtalálja a népzenét, megmagyarázhatatlan vonzalom indul el benne. Egyáltalán nem csodálkozom, ha a zenészek a népzenei értékeket fedezik fel és követik, vagy ötvözik zenéjükkel.

Zoltán János