Bob Dylan újra a listák élén

A Minnesotában született Robert Allen Zimmerman névre keresztelt kisfiú minden iskolai megmozduláson részt vett. Szabadidejében blues és country dalokat hallgatott, a középiskolában tanult meg gitározni és szájharmonikán játszani, rocksztár szeretett volna leni. A helyi egyetemen fedezte fel a beatzenét, a város különböző folk klubjaiban adta elő saját szerzeményeit. 1961-ben elolvasta a már akkor híres protest előadót Woodie Gothrie Bound For Glory c. könyvét. Az egyik főszerepelő alakja annyira megtetszett neki, hogy felvette a nevét, így lett Bob Dylan. A bolyongó srác mezébe bújva engedélyt (no és zsebpénzt) kért szüleitől, hogy meglátogathassa Woodiet a kórházban. New Yorkban ragadt, tradicionális blues dalokat énekelt, Greenwich Village klubjaiban. 1961-ben John Gammont, a Columbia Record egyik vezetője leszerződtette, fél év múlva saját nevén jelent meg debütáló lemeze, de csupán néhány ezer fogyott belőle. Dylan jó érzékkel megsejtette, milyen zenei és szövegi irányban mozdul el a beatzene, így háborúellenes – polgárjogi stílus vett fel. Szájharmonikával és gitárral kísérte moralizáló ragyogó hasonlatokkal és maró iróniával tűzdelt dalszövegeit. 1963-ban jelent meg a The Freenwheelin’ Bob Dylan c. korongja, rajta a Blowin’ in The Wind dal, amely a nyári newport-i folkfesztivál legismertebb dala lett. Ezt a szerzeményét, azóta több tucat folk, pop és rock előadó dolgozta fel. A fesztiválon ismerkedett meg a kor leghíresebb női protest aktivistával és előadóval, Joan Baez-zel, akivel a későbbiekben több koncerten együtt léptek fel. A lemez megjelenését követően világszerte ismert lett, a korongból csupán az USA-ban közel egymillió példány fogyott. A lemez élő bemutatója a Carnegie Hall-ban volt, a meghirdetett két előadást négyszer kellett megismételnie. Az egy évvel később kiadott Times They Are A Changin lemez a nemzetközi protest mozgalom hősévé emelte Bob Dylant.

Érdekes módon a folkénekesként elért sikerei hatására megváltoztatta arculatát. Az 1965-ös angliai turnéja során megismerkedett a beatmozgalommal, újra stílust váltott, az Another Side Of Bob Dylan lemez bár akusztikus, de az első lépés a rock felé. Önsajnáló és kegyetlen, de eleven és erőteljes, dalszövegei inkább személyes, mintsem politikai érzelmeket hangsúlyoztak. Dylan a New York állambeli Woodstockban írta dalait, ennek eredményeképpen jelent meg a Bringing It All Black Home c. korong, amely teljessé tette a stílusi váltást, a folkról a rockra. A lemezről a Mr. Tambourine Man c. dal hetekig vezette az amerikai és a brit listákat. Félhivatalosan ez volt az első folk rock dal a klasszikus pop és rockzene történetében. A lemezből több mint hárommillió fogyott, ez volt Dylan első aranylemeze. Bár a protest hívei között kevesebb rajongója maradt egyre többen hallgatták az elidegenedett fiatalok, kiknek tetszett az energikus zene és az „amerikai álom” gúnyos elutasítása. Az USA-ba visszatérve megjelent az I Like a Rolling Stone című lemeze, amely frenetikus világsiker, a dal maga mögé utasította a slágerlistákat uraló Beatlest és Rolling Stonest is. 1967-től új kísérőkkel dolgozott, a Hawk zenekar – amely később felvette a The Band nevet – remek választásnak bizonyult.  A The Band-dal lépett fel minden idők legnagyobb rockfesztiválján, Woodstockban. A hetvenes évek elejéig kiadott Blonde On Blonde, a Basement Tapes és a John Wesley Harding c. lemezei közepes siker. Két éves szünet után jelent meg első életrajzi könyve, a Tarantula, mely után elsőként karrierje során turnéra utazott Izraelben. 1972-ben fellépett az ex-Beatles tag George Harrison által Bangladesh javára szervezett koncerten a Madison Square Gardenben. 1973-ban újabb óriási világsiker, a Knocking On Heaven’s Door vezette a legjelentősebb sikerlistákat. A dalt később a Gun’s Roses amerikai rockbrigád vitte újra sikerre. Két évvel később 1975 őszén mutatták be négyórás költőien csapongó filmjét, a Renaldo And Clarát, melyet még 1968-ban írt. A hetvenes évek végén Dylan újjászületett keresztény hitében, dalaiban némileg szemforgató erkölcsprédikációkban szól a hitetlenekhez. Megtérése utáni első lemeze a Slow Train Coming, újra nagy siker, gospel stílusban született örökzöldek. A nyolcvanas években megjelent lemezeit vegyes kritikai és közönségsikerben részesültek, de koncertjei továbbra is tömegeket vonzottak, ahol már a Tom Petty and The Heartbreakers majd a 60-as évek legendás hippi zenekarával a Grateful Dead–dal játszott. A kilencvenes évek elejétől kevesebbet hallottunk felőle, de mindig is jelen volt egy-egy jelentősebb George Harrison és Roy Orbison koncerten.
Nem kis meglepetésre három éve megjelent a vadonatúj Modern Times c. korongja, amelyen tucatnyi chicagoi blues felvétel hallható. Tavaly a francia Olivier Dahan, aki a 2007-es Edit Piaf életrajzi film rendezője, felkérte Dylant, írjon egy dalt következő My Own Song c. filmjéhez, melynek főszereplője Renée Zellweger. Ez volt a Life is Hard, mely oly jó sikerült, hogy Dylan újabb tíz dalt, így állt össze a Together Throught Life korong. A többit már tudjuk.

Zoltán János