Kipróbáltuk - Akai APC40

Az interneten fellelhető videók és bemutatók végignyálazása, és több hónap várakozás után kezembe került az AKAI APC40.

Mivel a készülék még nem a sajátom, ezért nem az „idióta gyerek ajándékot bont” szabadalmaztatott technológiámmal kezdtem neki a termék kiszabadításának, hanem vigyázva, nehogy megkarcolódjon a készülék, vagy megszakadjon a csomagolás. Amint, az a lap címében is szerepel: „Love at first sight”. Amikor sok-sok évvel ezelőtt megjelent a Pioneer DJM-500, akkor mindenki azzal dicsérte, hogy nagyon jó, minden ott van, ahol annak lennie kell, és úgy működik, ahogyan kell. Kedves olvasók, büszkén mondhatom, hogy ugyanezt tapasztaltam az APC40 esetében. Gyönyörű, logikus kialakítás, kellemes tapintású gombok, tekerők, pont megfelelő méret. A gumi gombok nem túl puhák, mint pl. a Denon eszközök jó részében, jól lehet velük indítani a képeket ütemre még akkor is, ha kikapcsoljuk a live-ban az ütemre triggerelést.

Meglepetések tulajdonképpen csak az használat kezdetén értek, de hamar túl lép rajtuk az ember, miután beüzemelődött a szerkentyű. Az első meglepi akkor ért, mikor egy Mac USB portjába beledugva és bekapcsolva tulajdonképpen nem történt semmi. Ez könnyen belátható okok miatt történt így, ugyanis kb. 380 db led, ami a készülékben található bizonyára meghajthatatlannak bizonyul a számítógép által. Így a tervezők hozzácsomagoltak a készülékhez egy 2 A-s (értsd: Amper) tápegységet, ami azonban gondolkodás nélkül karácsonyfát csinál az eszközből. Más készülékek esetében mondtam már ilyen csilli-villire azt, hogy ronda, giccses stb., de ez az APC40 esetében teljesen másképpen jött le. A millió információ átadására nincs is jobb megoldás, mint a helyenként akár 3 féle színben pompázó, világító gombok.

A második meglepi akkor ért, amikor egy, a gépre már előzőleg feltelepített Live szoftvert szerettem volna használni az APC40 vezérlésére. Normál MIDI mapping módszerrel ment volna, mint egyszerű vezérlő, de ugye itt nem állhatunk meg, mert ennél a youtube-os videókon jobb mókákat láthattunk. Na jó, akkor telepítő CD elő, Ableton Live  Lite APC40 Edition megtalál, örül, feltelepít, elindít. Na, ekkor mosolyodtam el másodjára (a kibontástól számítva), mert amikor a megfelelő szoftver elindult, és a már korábban jól elkészített projektfájlt megnyitottam, mégjobban csilli-villibe borult a gépezet. Juhúú...

Ami nagyon fontos információ, hogy minden MIDI map állítgatás nélkül, natív módon képes vezérelni a fentebb említett szoftvert, ami azért felvet egy-két kérdést. Nálam például nevezetesen az jött elő használat közben, hogy egy buliban az ember a toló potmétereket mindig koppig tolja. Ugye ez ilyenkor nem 0 dB-s kivezérlést jelent, hanem +6 dB-t, ami képes problémákat okozni a klub hangrendszerében egy óvatlanabb mozdulat következtében. A készülék saját szoftverében (értsd: Firmware) minden bizonnyal meg van a lehetőség a maximális kiküldhető MIDI értékek beállítására, mint a korábbi MPD szériás kütyüknél, de ezzel akkor, és ott nem foglalkoztam.  Majd, ha már a sajátommal dolgozhatok, akkor nyilván ennek is időt fogok szentelni, hiszen ez kardinális kérdés lehet.

Első, és eddig egyetlen alkalmam volt arra, hogy „élesben” teszteljem az eszközt, így  némiképp kevés használat után a tapasztalatom a következő:

• Minden kézre áll és elérhető. Vagy, ha nem, akkor az adott csatorna kijelölő gombját megnyomva elérhetővé válik. Send-Return hurkok, Panoráma, lapozható effekt paraméterezési tábla. Mindez natívan, egyetlen MIDI map bejegyzés felvitele nélkül. Itt jegyezném meg azt az aprócska hibát, hogy ha először használunk egy helyen egy potmétert (pl. egy frissen bedobott Delay effekt lecsengését kívánjuk állítani), akkor először az adott potmétert először 0 értéktől végállásig ki kell tekernünk, csak ezután válik működőképessé az a potméter azon az effekten.

• Talán csak a Nudge +/– gombok voltak számomra kicsit fura helyen, de tulajdonképpen ez nem számít, hiszen sokszor az ember csak ezzel játszik és nem fordul elő olyan szituáció, amikor más zenéjére kell ütemre húzni az ableton mix-et.

• Nem okoz problémát, ha sok képpel dolgozunk, mivel minden irányban scrollozható a tábla, amivel indítani tudjuk a hangokat, zenéket. Igaz, ez nagyon igényli a hozzászokást, nekem azért néha keresgetni kellett, hogy akkor most melyik csatornán mi is szól, vagy most akkor ki-kivel van. Megszokható, és kisebb mennyiséű ujjgyakorlat után viszont nagyon egyszerű, könnyű, és gyors művelet, egyszerre akár 7-8 különböző szinten lévő képet elindítani.

Zárásként még egy gondolatomnak adnék hangot: Miért nem lehet több sávon CUE-t hallgatni egyszerre? Bár ez kizárólag a Live hiányossága, azért az összképet tekintve mindenképpen megemlítendő.

Mindezen túl egy nagyon jól használható, kellemes eszköz, tuti sláger! Köszönöm a kipróbálási lehetőséget az importőrnek!