A Sziget akkreditáció margójára...

Minden sértődés nélkül, de mégis értetlenül álltam az XLR magazin sajtóakkreditációs kérelmének válaszlevele előtt, ami a Sziget sajtóirodától érkezett.
Továbbolvasás előtt most érdemes lentebb pillantani és végigolvasni az egy az egyben idézett levelet… ha megvan, lehet folytatni az olvasást.

„Tisztelt Szerkesztőség!

Köszönjük érdeklődését a 2009-es Sziget Fesztivállal kapcsolatban!
Sajnálattal kell azonban közölnünk, hogy a jelentkezések magas száma miatt nem áll módunkban akkreditációt biztosítani az Önök médiumának.
Amennyiben úgy döntenek, hogy saját maguk által vásárolt jeggyel részt kívánnak venni a fesztiválon, munkájukhoz sajtós/fotós passzt természetesen biztosítani tudunk.
Amennyiben ezt igénybe kívánják venni, kérem ezt legkésőbb egy héttel a fesztivál kezdete előtt jelezni szíveskedjenek!
A passzt a fesztivál helyszínén, a Nagyszínpad melletti Szeparéban felállított Sajtóirodában tudják majd átvenni.
Megértésüket köszönjük, és munkájukhoz további sok sikert kívánunk!

Barátsággal
Sziget Fesztivál Sajtóiroda”

Félreértés ne essék, nem akarok mentegetőzni, de azért tisztázzuk, ha szükségét éreznénk annak, hogy megvásároljunk 2 darab hetijegyet több mint 60 000 Ft-ért, valószínű megtennénk. DE ha már pénzt adok valamiért, akkor valószínű nem úgy képzelem el a saját szórakozásomat, hogy kapok ingyen egy sajtós pass-t és loholok egész héten a kamerával, fényképezőgéppel, diktafonnal, szervezem, hogy mikor mit kell elcsípnem, azért, hogy mindenről képben legyenek a drága olvasók. Persze nagyon szívesen megtenném, ha sikerült volna az akkreditációnk, de a munka és a szórakozás nem azonos feltételekről és felelősségről szól. A sajtóiroda által előzetesen kért majdnem 10 oldalas Sziget PR anyagot közzétettük az xlr.hu-n, ami (megsúgom) általában bőven elegendő szokott lenni az akkreditációhoz és utólag nem jellemző az, hogy negatív elbírálás érkezik. Most mi is számlázzuk ki utólag az oldalunkon elhelyezett reklámot a Sziget felé? Vagy csak egyszerűen nyeljünk kettőt és vegyük tudomásul, hogy sem a zaj.hu, sem az xlr.hu nem elég jó arra (szerintük), hogy érdekes tudósításokat nyújtson kicsit szakmaibb szemmel, mint a többi média? Ilyenkor visszasírom a régi Diszkrónikás időszakot, mennyire más volt, de a világ változik, követnünk kell és főleg elfogadnunk.