A milliókat érő cellulóz csíkok

A Super 35 formátum James Cameron (Terminátor 2, Titanic) és Bryan Singer (Közönséges bűnözők) filmrendezők kedvenc formátuma. Ebben a formátumban a hangsávok nem foglalnak helyet a filmkockán, ezeket ugyanis külön szalagra rögzítik, amelynek sebességét a kameráéhoz szinkronizálják. Mivel hiányoznak a hangsávok, a filmkocka, amely eredetileg 1,37:1 arányú volt, így 1,66:1 arányú lett. Az operatőr a cselekményt egy 2,35:1 arányú részbe filmezi. Ezt a részt anamorfikus lencsékkel átmásolják egy 35 mm-es filmre, amelyen már rajta lesznek a hangsávok is. Mivel a 2,35:1 arányú résznél több volt a filmkockán exponálva, televízióra formázva sem lesznek alul vagy felül fekete csíkok, így teljesen kitölti a TV képernyőjét.

Mikor a Terminátor 2 filmet készítették, forradalmi számítógépes hatásokat használtak. Ehhez a filmet beszkennelték a számítógépbe. A speciális hatásokat 1,66:1 arányban tervezték, csakúgy, mint a filmet. Mivel a filmkocka jó része nem látható a moziban kivetítéskor, a számítógépbe csak a középső részt szkennelték be. Ennek volt egy másik oka is, tudniillik egyetlen filmkocka a számítógép merevlemezén legalább 30 MByte-ot foglalt, hogy a kép minősége szemmel láthatóan ne romoljon. Mivel a mozgások hiteles visszaadásához a filmen egy másodperc alatt 24 állóképet kell rögzíteni, egy másodperc már 720 MB helyet foglal. Mivel a túlnyúló képrész úgysem lett volna látható a végleges változatban, fölösleges idő- és pénzkidobásnak látszott átdolgozni azt az információt, amely a moziképernyőn úgysem jelent volna meg. Mikor az átdolgozott képkockákat újra filmre exponálták, csak egy 2:1 arányú rész volt megtöltve információval. Mikor a filmet TV-s változatra dolgozták át, nem volt más lehetőség, mint egy elég nagy részt kivágni az eredeti képből (máskülönben nemkívánatos fekete csíkok jelentek volna meg).