A milliókat érő cellulóz csíkok

A CinemaScope annak az anamorfikus, 35 mm-es filmes formátumnak az elnevezése, melyet a világon elsőként a 20th Century Fox filmstúdió mutatott be 1953-ban.

A CinemaScope eljárás az ún. anamorfikus nyújtási technológiát használja, minek következtében a szélesvásznú filmet "belegyömöszölik" a 35 mm-es film 1.33:1-hez képarányú filmkockájára, majd a moziban a kellő képarányra nyújtják azt. Sokan kísérleteztek ezzel az eljárással a 20. század első felében, de ez érdektelenségbe fulladt. Az 50-es évek elején számos filmstúdió próbált versengeni a televíziókkal, emiatt sok technikai újítást bevetve, többek közt a 3D-s filmet. Korábban a Cinerama technológiával mutatták be az első szélesvásznú filmeket, de ez költséges megoldás volt, mellesleg csak speciális mozikban lehetett játszani. Az anamorfikus film egy sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldást jelentett. Miután megvásárolta azt eredeti szülőatyjától, a Fox „CinemaScope” névre keresztelte ezt a filmtechnikát, majd 1953-ban A palást című ókori eposzával mutatta be a nagyközönségnek.  A CinemaScope hatalmas szenzáció és siker lett, az 1950-es és 1960-as évek legnépszerűbb filmes újításává nőve ki magát.

Számos filmstúdió nem bírt ellenállni a Fox sikerének és megvette tőlük az eljárást. Ezek közé tartozik a MGM, a Warner Bros. és a Universal Pictures. Más filmstúdiók inkább másfajta szélesvásznú eljárások kifejlesztésébe fogtak, méltó rivális után kutatva, például a Paramount Pictures a VistaVision-t, az RKO Picutres a Superscope-ot akarta bedobni a piacra. Végül ők bizonyultak a veszteseknek. Külföldön - főképp Európában - a filmesek ugyanilyen anamorfikus eljárást használtak a nagyobb szabású filmekhez, de hogy ne kelljen a Fox-nak a névhasználatért fizetni a különféle cégek a saját eljárásaiknak különféle neveket találtak ki. Így született a Franscope, vagy az Agascope. Végül a Panavisioncég által kibocsátott Panavision formátum vezetett a CinemaScope és klónjainak eltűnéséhez.

A CinemaScope az 1960-as évek közepére teljesen eltűnt, tízéves uralkodása alatt azonban számos olyan legendás filmet nemzett, mint a Haragban a világgal, az Anna és a sziámi király, a Tiltott bolygó vagy a Börtönrock.

A CinemaScope-ot kezdetben, 1953-ban hangszalag nélküli filmre rögzítették, a hangot külön hangfalból sugározva. Ezáltal a néma 35mm-es film 1.33:1 képarányából a 2-szeres anamorfikus nyújtással 2.66:1 arányú óriásfilmet csináltak. Egy évvel később már hangszalagra rögzítették a hangot, így a képarány lecsökkent 2.55:1-re. 1956-tól sztereofonikus hangot társítottak az anamorfikus képhez, így azóta - máig is - 2.35:1 az anamorfikus filmek képaránya.