Minden mező kitöltése kötelező!
A milliókat érő cellulóz csíkok
Gömbölyű (szferikus)Dátum: 2010. április 12. 17:20, hétfő - Lory
A mozi világa mára már annyira természetes nekünk, mint azon egyszerű tények, hogy az ég kék, a fű meg zöld... Csodát akarunk látni mikor beülünk egy-egy filmet megnézni, és ugye a technikai vívmányoknak hála, meg is kapjuk őket. Pedig magát a filmet - nem meglepő módon - a világ legtermékenyebb feltalálójának Thomas Alva Edisonnak köszönhetjük. A 35 mm-es film a szabványos filmméret, a 35 mm széles filmcsík két szélén hüvelykenként 4-4 lyuk szolgál a film továbbítására. A legtöbb mai professzionális kamera és vetítő ilyen filmet használ, de ennek is több szabványa létezik.
A filmipar kezdetén a szabványos képkockaarány az „1,33:1” volt, azaz egy-egy képkocka 1,33-szor szélesebb volt, mint amilyen magas. A hangosfilm megjelenésével ez az arány 1,37:1-re alakult át. Ennek a formátumnak egy másik jelölése a „4:3”. Az ilyen arányú képeket előállító filmgyártási folyamatot szferikusnak nevezik. A kamera elején elhelyezett lencse összegyűjti a fényt, és a kamerában elhelyezett filmre összpontosítja, így jön létre a kép. Vetítéskor a film háta mögött elhelyezett fényforrás áthalad a filmen, az így keletkező képet az elöl elhelyezett lencse felnagyítva kivetíti a vetítővászonra. A televízió feltalálásakor a képernyőjét ugyancsak a 4:3 (1,33:1) arányúra tervezték.
Ahogy a televízió egyre jobban elterjedt, a filmipar nyeresége egyre csökkent, mivel az emberek inkább TV-t néztek otthon. Ki kellett találni valamit, ami a mozifilmet újra különlegessé és ellenállhatatlanná teszi. Ekkor találták ki a szélesvásznat. A szélesvászon sokkal nagyobb képet és több információt tudott a nézők elé tárni, amire a hagyományos tévé képernyője nem volt képes. Több filmkameragyár és filmgyártó cég különböző módon érte el a szélesvásznú hatást.
1. Gömbölyű (szferikus)
2. Szferikus matt (Lapos)
3. Anamorfikus
4. Super 35
5. CinemaScope
Kattints arra a csillagra, amennyire értékeled a cikket! Köszönjük!
