Elhunyt Kató Csaba

A Disco Diszkonttól a Showtechnik Parkig – beszélgetés Kató Csaba cégtulajdonossal és Sztranyovszky Gábor kereskedelmi igazgatóval

Diszkrónika: Elmesélnéd, hogyan kezdődött? Én 1994 óta forgolódom ebben a szakmában, azóta ismerjük egymást. Érdekes módon erről még soha nem beszéltünk. Nem sokan ismerik az ős LSL történetét, amikor Ti hárman elkezdtétek.
Kató Csaba: Szeretném visszatekerni az idő kerekét 1977-ig, ekkor került birtokomba a első BRG MK 27-es magnetofon, majd rövid idő múlva hatalmas fejlesztés következett egy Unitra magnó képében. A következő lépés egy B-100 Tesla szalagos magnetofon. A zeneőrületnek köszönhetően ekkor már fénytechnika is fejlődésnek indult, volt fényorgona gyújtópatronból, kukás lámpa és egyéb apróságok. Ekkor kezdődtek az első általános iskolai bulik, Regent felszereléssel. A B-100 után jött a Pioneer CT 506, ez volt akkoriban a magnók királya.
D: Ezen tanultam a szakmát anno.
K.Cs.: 1980-ban jöttem el Szegedről, mégpedig úgy, hogy nekem minden barátom, szüleim, diszkós haverjaim, mindenki ott maradt. Hétvégére kibéreltem Budapesten a legújabb lemezeket, kislemezeket (akkor még voltak), maxikat stb., ezeket levittem Szegedre két-három részre bontottam, leraktam a szegedi diszkós barátaimnál és folyamatosan cserélgettem őket. Ez ment egész hétvégén. Ha jól emlékszem 20 Ft-ért lehetett átvenni egy maxit kazettára. Így kapcsolódott össze a hobbi, a szórakozás és a kereskedelem már 14 éves koromban. Így kerültem kapcsolatba Komócsin Istvánnal, akinek tetszett, hogy jó lemezeket hozok, ahogy kiválogatom és a végén megkérdezte, hogy lenne-e kedvem diszkózni? Ingyen – kérdeztem? Nem, hangzott a válasz, természetesen fizetésért. Így utólag bevallhatom, ingyen is mentem volna.
Először pénzt diszkózásért 15 éves koromban kaptam, én innentől számítom magam diszkósnak. Ez a diszkóőrület tartott 87-ig, utána katonaság, majd 1989-től ismét teljes gőzzel a diszkózás, illetve hang- és fénytechnikai berendezések gyártása.
Saját fejlesztésként felturbósítottam a Quad 405-ös etalonnak tartott végfokomat, és a jól hangzó Quatod nevet adtam neki. Később szériában készítettem, a mai napig vannak működőképes darabok. De gyártottam fényorgonát, futó fényvezérlőt, stroboszkópot egyebeket és közben ment a diszkózás. 1992-ben jött egy olyan éjszaka, amikor hajnali fél ötkor kitettem 8 maxi lemezt, hogy ez 5 óráig elég lesz. Úgy gondoltam, akkor vége lesz a bulinak, de 5-kor a vállamra csapott a tulaj, hogy Csabi k… jó a buli ráhúzunk még egy órát. Na, itt döntöttem el, hogy nekem elég volt a DJ pultból. Borbás Mihály barátommal évek óta ismertük egymást, mindketten szegediek vagyunk, akkor jött az ötlet, hogy csináljunk egy diszkótechnikai szaküzletet.
Itt egy kicsit visszakanyarodnék az időben, amikor a gyártás sűrűjében éltem, akkor már ismertem Pálfi Attilát és Kolozs Bélát, én is készítettem az ő általuk gyártott fényekhez elektronikákat. 1991-ben még az én közreműködésem nélkül megalakult az LSL Bt., melynek alapító tagjai között már ott volt Borbás Misi és Csenteri Józsi. Én 1992-ben csatlakoztam hozzájuk, és megnyitottuk a Lehel út–Dózsa György út sarkán az LSL Disco Diszkontot. Itt voltunk közel egy évig. 1993-ban megalapítottuk hárman az LSL Kft.-t, és ekkor költöztünk a Thököly út 135. alá. Gyakorlatilag bejártuk fél Európát, mindenhonnan hoztunk termékeket, melyeket itthon értékesítettünk. Fontos megemlíteni, hogy mind a Lehel, mind a Thököly úton foglalkoztunk lemezekkel is. Nagyon nyűgös időszak volt, aki csinálta az tudja, aki nem az nem biztos, hogy érti, de a két műfaj nagyon nehezen fér meg egymással. Heti rendszerességgel egyik nap hajnalban indulás, Degendorf, Steinigke, Würzburg, München, és vissza lehetőleg 24 óra alatt. Ugyanez megvolt Olaszország irányába is. Volt egy nagyon távoli diszkó szerelésünk is, ahol 3x volt szerencsénk tevékenykedni. Ez a Silver Beach nevű nyaralóhely volt, Rayong mellett, Thaiföld-ön. Erről még tudnék mesélni, de legyen elég annyi, hogy nagyon jó volt… Ezen kívül betámadtuk Oroszországot is, ott 3 diszkót szereltünk fel. Szóval tapasztalat az van bőven.
Szép lassan kezdtük kiépíteni és megerősíteni a kapcsolatot Steinigkével. Akkor még mindenki vásárolhatott náluk Magyarországról: Páko, Galaxis stb.

Mikor Steinigke megjelent az Omnitronic márkával, mi megkaptuk ennek a magyarországi képviseletét. Abban az időszakban ez a márka eléggé egyeduralkodónak nevezhető volt, mind árában, mind szolgáltatásaiban a piacon.
Utána jött a Futurelight, és elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a többi Steinigke termékre is kiterjeszteni a kizárólagos forgalmazói jogot, és végül is ez a 90 es évek végén sikerült is.
Ugyanakkor, mint a nevünkből is kitűnt, mi nagyon sokat foglalkoztunk lézertechnikával is. Bérbeadás, üzemeltetés az első DMC versenyeken a Petőfi csarnokban és máshol, ez által fejlődött a szolgáltatási részleg is, melynek oszlopos tagja Mimó (Borbás Mihály) volt. 1999-ben úgy döntöttünk, hogy a szolgáltatás rész leválik és maradunk az LSL Kft.-ben ketten Csenteri Józsival. Mi kereskedtünk, Misi pedig létrehozta a saját szolgáltató, bérbeadó cégét.
Amíg együtt csináltuk, nekünk nagyon jó reklám volt ez a szolgáltatós, bérbeadó üzletág, de nem lehetett bírni, teljesen külön kategória. 1999-ben Csenteri Józsival létrehoztuk a Showtechnic Hungary Kft.-t, és innen datálható, hogy a Steinigke magyarországi kizárólagos képviselete vagyunk. A Steinigke termékek mellett nagyon sok Cervin Wega! terméket értékesítettünk, a neves nagy balatoni diszkóktól kezdve sorolhatnám a különböző helyszíneket. Ennek eredményeképpen megkaptuk a teljes képviseletet mely az autóhifitől kezdve, az otthoni hifin keresztül a koncerthangosításig mindent átfogott. Ez tartott 4 évig.
A Futurelight nevéhez fűződik – és erre nagyon büszke vagyok –, hogy az első mozgófejes lámpákból mi adtuk el az első komolyabb rendszereket Magyarországon mind 250-es, mind 575-ös izzóval szerelt változatokban.
Ez a két márka, mármint a Cervin és a Futurelight adott egy nagyon nagy lökést a cégnek, és ennek hatására ismét belecsaptunk a tutiba: vásároltunk egy 30 kW-os Cervin Wega! hangrendszert, és sokkal komolyabban és szervezettebben foglalkoztunk ismét a hangosítással. Nagyon sok fesztivál, koncert, fűződik a nevünkhöz (Sziget koncertek, Budapest Parádék stb.). Közben a bolt is terjeszkedett: nagyobb lett a raktár, külön irodát nyitottunk az üzlet feletti szinten.
2003-ra látszott, hogy ezt a helyet kinőttük, hiába volt a hajógyári szigeten egy nagy raktárunk, a két helyszín logisztikázása sok nehézségbe ütközött. Ekkor jött egy kézenfekvő ötlet, hogy két másik céggel közösen, akikhez nemcsak üzleti, hanem baráti szálak is fűztek, közösen keresünk egy telephelyet. Így találtuk meg 2004-ben azt a Bécsi úti ingatlant, ahol nagyméretű bemutatótermet, raktárakat, irodákat tudtunk kialakítani. Ez lett a Showtechnic Park, azóta is itt folytatjuk üzleti tevékenységünket
D: Mi volt a munkamegosztás Csenteri Józsi és közötted?
K. Cs.: Ő vitte a rendezvényeket, a külsős munkákat, és a külföldi kapcsolattartást, én a kereskedelmet, a logisztikát.
2005-ben üzlettársam elgondolkodott, hogy ő mást is szeretne csinálni, és már akkor vágyódott melegebb éghajlatra a kifejezés jó értelmében, ami úgy tűnik be is vált neki, mert azóta Kambodzsában él. Józsi kilépésével nem szakadt meg teljesen az üzleti kapcsolat közöttünk, megkaptuk Steinigke kizárólagos képviseleti jogát Kambodzsa, Vietam, Laosz,Thaiföld területére vonatkozóan. Csenteri Józsi, mint előretolt helyőrség építi az ottani üzleti kapcsolatokat. De ez még igazából a jövő zenéje. A távolság nagyon nagy, és helyi ismeretek nélkül nagyon nehéz. Ezt onnan is tudom, hogy 2006-ban 2 diszkót is építettünk Montenegróban, ami lényegesen közelebb van, mondhatni egy ugrás tőlünk, és ott sem volt egyszerű.
2005 szeptemberétől kezdve egy személyben vagyok tulajdonosa a Showtechnic Hungary Kft-nek.
D: Valószínűleg a cégnév miatt, de van egy tévhit, hogy Steinigkének is tulajdonrésze van a cégben.
K. Cs.: Tulajdonrésze nincsen, de nagyon sokat segítenek, és ezért cserébe el is várnak. Komoly kritériumoknak kell megfelelnünk évről évre. Sok mindenbe van beleszólási joguk, de ezért cserébe ők is adnak. Tényleg úgy működünk mintha anyacég lenne, és valahol az is, hiszen a forgalmunk jelentős százalékát a Steinigke termékek adják.
D: Nem bántad meg hogy aránylag hamar abbahagytad a diszkózás?
K. Cs.: Nem. Tudod, amikor az ember állandóan azon stresszeli magát már előre, hogy milyen lesz a buli, lesz-e elég vendég (már akkor jutalékos rendszerben dolgoztam), amikor már csak a pénz miatt csinálod és nem azért, mert jól is érzed magad, akkor abba kell hagyni. Legalábbis szerintem.